Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)

1979 / 4. szám

Ez a kissé hosszúra nyúlt történelmi áttekintés véleményem szerint azért volt szükséges, mert már ez a kevés kiragadott példa is mutatja, hogy Magyarországon — amerikai értelemben vett — teljes vallásegyenlőség vagy vallásszabadság sosem volt, hogy az állam főkegyúri joga nemcsak főpapi kinevezéseknél hanem, az egyházaknak adott anyagi támogatás folytán, állandó beavatkozást jelentett, hogy a placetum regi hivatalosan soha meg nem szüntetett joga szerint az állam még a pápai bullák kihirdetését is gyakran akadályozta és, végül, hogy a szerzetesrendek feloszlatása még a jámbor katolikus Habsburgok apostoli királysága alatt is lépten-nyomon előfordult.

* * *

1946 február 1-én Magyarország köztársaság lett. Az ezt megelőző zavaros időkben, 1945 szeptember 16-án XII. Pius pápa, a szokásos konzultáció mellőzésével — a március 29-én elhunyt Serédi helyére — Mindszenty Józsefet nevezte ki hercegprímásnak. Katasztrofális tévedés volt. Az 1937|l9.t. c. szerint a kormányzói tiszt megüresedése esetén egy héttagú országtanács — amelynek a hercegprímás is tagja — kell hogy ellássa az államfői funkciókat. Mindszenty már október 7-én egy körlevélben ezt úgy értelmezte, hogy ő "homo regius," azaz a jogfolytonosság és alkotmányosság biztosítéka, aki kiválóan alkalmas arra, hogy az államfői funkciókat ellássa. Mindszenty egyszerűen nem volt hajlandó az új köztársaságot elismerni, ami persze nem könnyítette meg a helyzetet az elkövetkezendő tárgyalásoknál amelyek folyamán a hercegprímásnak akarva, nem akarva, a "nem létező" kormánnyal kellett tárgyalnia.

Az első nagy csatát a kisgazdapárti Nagy Ferenccel kellett vívnia aki az iskolai kötelező vallásoktatást akarta megszüntetni. A miniszterelnök Svájcban maradása után a kérdés valahogy lekerült a napirendről, hogy — a Dinnyés-kormány alatt — helyett adjon egy sokkal súlyosabb vitának amely az iskolák államosítását érintette. A kormány és különösen Ortutay Gyula akkori kultuszminiszter megpróbált tárgyalni a kérdésről, de Mindszentyvei nem nagyon lehetett tárgyalni. A nehézséget nem csak az okozta, hogy a hercegprímás nem ismerte el a magyar kormányt (amelyet a legtöbb ország, így az USA is elismert), de az is, hogy a szerinte nem létező kormány képviselőjének olyan előzetes feltételeket szabott mint pl., hogy "a marxista pártok vallásellenes támadásainak meg kell szűnniök. " A protestáns egyházak 1948 május 21-én megegyeztek a kormánnyal. A katolikusok az alkalmat elmulasztották, ami nem akadályozta meg az országgyűlést (az utolsó demokratikus módon megválasztott országgyűlést) abban, hogy 1948 június 16-án, igen nagy szavazati többséggel, az iskolák államosítását elrendelje. Érdemes megjegyezni, hogy a kötelező vallásoktatás továbbra is folytatódott, egészen 1949 augusztus 5-ig.

Addigra sok víz folyt le a Dunán, sok minden történt. Februárban Mindszentyt életfogytiglani börtönre ítélték, Rajk Lászlót és sok száz más embert letartóztattak. Rákosi embertelen önkényuralma megkezdődött. Alkotmányos változás is történt, 1949 augusztus 20-án életbe lépett a Magyar Népköztársaság. Érdekes, hogy az elkövetkező szörnyű évek alatt a törvénytelen eszközöktől vissza nem riadó államhatalom bizonyos fokig mégis "tárgyalt" az egyházzal. A tárgyalás lényegében egyoldalú volt, a püspöki kar szabad elhatározásáról aligha lehetett szó amikor 1950 augusztus 30-án Grösz József kalocsai érsek vezetésével aláírta az egyház és állam új egyezményét. A Rákosi-éra mértékével mérve ez nem volt túlságosan szélsőséges, mondhatnánk így is: lehetett volna még rosszabb az egyháznak. így például négy szerzetesrend működését továbbra is engedélyezte és visszaadott az egyháznak nyolc középiskolát, hatot fiúk, kettőt a lányok számára. De a legfontosabb pont az volt, hogy kártalanítás címén, az állam kö-24