Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 1. szám
mezei László röviddel halála előtt írt önéletrajzából közöltünk kivonatot.) Ittközöljük egyik — számára legkedvesebb — fiatalkori versét: . BÚCSÚZÖRA Esze Annának Nyugodtan indulj; menj pihenni. Miattam ne bántson a gond. Higyjél bennem, mint soha senki, Higyjed, mit lelkem dallva mond: - Égjen a vágyam bármi hőn, Nem jött el még az én időm. Tudom, hatalmas látomások Nyertek már testet általam, De mélyámytí a fény, hol állok, S bensőmben sok. még hangtalan.- tfzzön a vágyam bármi hőn, Nem jött el még az én időm. Korunk terhes, rég gyötri láza, Jelek támadnak inteni, S erőm mi eddig leigázta, Nézd: törnek most bilincsei. Vergődöm még ma szenvedőn,- A holnap már az én időm. Mit nem mertem ajkamra venni - ő, ne tekints oly feddve rám! — Érzem, harc kél, s nem látja senki, Mily végzetünk vár e csatán. Én látom, s dallom vakmerőn,- Hidd el, az lesz az én időm. Szörnyű vihar szakad e tájra, Vér és gyalázat lepnek el, Ott eszmél szóm majd önmagára, Ott lesz, hogy méltón énekel. S a déli Nap ha érte főm,- Az alkony nem az én időm. Ne vádold hát magad miatta, Mi jőni fog megírva rég. Utam rendjét az Isten adta, Erőt hozzá Tőled nyerők. .. Fényjel, ki vagy árnyon, jövőn, Benned köszöntött várt időm! 13 T
