Itt-Ott, 1979 (12. évfolyam, 1-5. szám)
1979 / 3. szám
Most már közel vagyunk a történet végéhez. Napnyugatkor megjön az étvágya annak, aki egész nap csak egy maréknyi cukornádlekvárt evett, nyers sajttal és mandióka rántással. S most van az ideje az esti fürdésnek is. Lenn a tóban az asszonnyal és a gyerekekkel. Utána egy kupica pálinka, majd napon szárított hús, fekete babfőzelék, mandióka rántás, főtt édes krumpli, máié és feketekávé. Majd Maihada Péter pipára gyújt, kifeszíti a függőágyat s elalszik a puszta éjszakai zsongását hallgatva. BezerraGellértúreste 8 órakor megy haza. Felesége, Mária és fia, Henrik az iskolában vannak. Az asszony tanítónő, a fiú diák. Mindketten az esti kurzuson. A tűzhelyen egy fazék leves, a sütőben egy adag kész étel. A kocsivezető lezuhanyozik, majd egyedül megvacsorázik, bekapcsolja a tévét és a széria-dráma hangja mellett elalszik. Maihada Péter 1100 kruzeiroszt keres havonta. Kunyhója nem az övé. De a lova igen. El nem mulasztana soha egy tanyai mulatságot vagy búcsút, életében még nyakkendőt soha nem kötött, de egész nap énekel. Bezerra Gellért 6000 kruzeiroszt keres, a saját házában lakik, de a kocsi nem az övé. Már hosszú évek óta nem volt moziban, egész nap nyakkendőt visel, soha nem énekel. Nem is tud énekelni. * * * Ez a történet az emberi boldogságról szólt. — Portugálból fordította: Cseh Tibor 17
