Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
1977-ben Ceaupescu és Kádár kölcsönösen meglátogatták egymást. 1978 februárjában Stefan Andrei, a román párt központi titkára járt Ceau^escu üzenetével Kádárnál. A Király Károly ügy hullámainak nyomán román közoktatásügyi küldöttség tárgyalt több napig Budapesten, 1978 márciusában. Az Anyanyelvi Konferencia 1977-es megbeszélésein részt vettek a jugoszláviai, burgenlandi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság küldöttei. Csupán a legjelentősebb határontüli magyar néptömeget, az erdélyi magyarságot nem képviselte senki. A hivatalos tárgyalásokról alig szivárog ki valami és nem sok eredményüket látni. Itt-ott egy-egy szemfényvesztő, kirakati manőver — valahová kineveznek egy magyar tanárt —, hogy azután egy év múlva, amikora közvélemény reflektora másfelé terelődik, újból elbocsássák. Azonban túl a párton és túl a kormány szerveken, a magyar értelmiség egyre inkább hallatja hangját. A magyar író — immár megszilárdult történelmi hagyományként — újból a nemzeti lelkiismeret hangjának a közvetítője a mélyből. Félálmunkban felriadunk és hallgatjuk Csoóri Sándor kétségbeesett panaszát. Emberek! Ez nemegy tiltakozó szovjet író, akinek a sorsával naponta tele van a világsajtó. Akiről a magyar író szól, egy szegény, 7 éves, csángó gyermek, ezrek, tízezrek példája: Magyar anyanyelvű, aki még annyit se tud Magyarországról, hogy hol van, hogy valahol a Kárpátokon túl, valahol Erdélyen túl. Felel az órán s a mondatot ösztönösen magyarul kezdi: "A kutya háziállat." A tanító el sápad, ráordít, kiküldi az udvarra, és a favágítóról egy tüskét vitet be vele. Ott áll a gyerek a pad mellett, feje fölé tartott tuskóval az óra végéig: ne felejtse, hogy az anyanyelvéért bármikor megbűnhődhet .... Jó lenne megállni valahol . . . hallgatni szerb, magyar, vagy macedón népdalokat . . . s keresni olyan mondatokat, melyek megváltoztatják az éjszakát. Ezt a gyermeket azóta is gyakran látom. Éjszakánként ködgúnyájában átlép a szobám falán. Szólni szeretne, de nem mer megszólalni magyarul. Csak néz. Illyés Gyula baszk vezércikke, tihanyi üzenete a külföldi magyarsághoz, majd a Herder-Ady írás lassan politikai kiskátévá áll össze: dörömbölni kell! Konklúzió A politikai meggondolatlanságból Nagyromániához csatolt körösvidéki, partiumi, bánsági és erdélyi magyarság, a moldvai, bukaresti és egyre nagyobb szórványokban a regátban élő testvéreivel együtt, súlyos történelmi örökség után, létezésének életre-halálra menő korszakát éli. Ez a probléma nem az erdélyi magyarság kérdése, hanem az összmagyarságé és ezen túl az emberiségé. Nekünk, külföldi magyaroknak kell megtalálnunk azokat a mondatokat, melyek megváltoztatják ezt az éjszakát. Túl a költő drámai ihlete ttségű szaván, ez egy konkrét politikai feladat. Roppant felkészültségű műhelyt igényel, románul perfekt beszélő magyar értelmiségiek százait, hosszú évtizedekre való felkészülést. És mindenek előtt erkölcsi megújulást! Emlékezzünk csak az Amerikát járt erdélyi író szavaira: Ti akartok bennünket megváltani, akik évente becsuktok egy magyar templomot? Nekünk, külföldi magyaroknak három feladatunk van: 1) Önmagunk és utódaink megtartása.^ Minden megóvott magyar szó, minden nem az idegen nyelvű cseléd, hanem az édesanya által nevelt gyermek, minden el-26
