Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1978 / 2. szám

1977-ben Ceaupescu és Kádár kölcsönösen meglátogatták egymást. 1978 február­jában Stefan Andrei, a román párt központi titkára járt Ceau^escu üzenetével Kádárnál. A Király Károly ügy hullámainak nyomán román közoktatásügyi küldöttség tárgyalt több napig Budapesten, 1978 márciusában. Az Anyanyelvi Konferencia 1977-es megbeszélé­sein részt vettek a jugoszláviai, burgenlandi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság kül­döttei. Csupán a legjelentősebb határontüli magyar néptömeget, az erdélyi magyarságot nem képviselte senki. A hivatalos tárgyalásokról alig szivárog ki valami és nem sok eredményüket látni. Itt-ott egy-egy szemfényvesztő, kirakati manőver — valahová kineveznek egy magyar ta­nárt —, hogy azután egy év múlva, amikora közvélemény reflektora másfelé terelődik, új­ból elbocsássák. Azonban túl a párton és túl a kormány szerveken, a magyar értelmiség egyre inkább hallatja hangját. A magyar író — immár megszilárdult történelmi hagyományként — újból a nemzeti lelkiismeret hangjának a közvetítője a mélyből. Félálmunkban felriadunk és hallgatjuk Csoóri Sándor kétségbeesett panaszát. Emberek! Ez nemegy tiltakozó szov­jet író, akinek a sorsával naponta tele van a világsajtó. Akiről a magyar író szól, egy szegény, 7 éves, csángó gyermek, ezrek, tízezrek példája: Magyar anyanyelvű, aki még annyit se tud Magyarországról, hogy hol van, hogy valahol a Kárpátokon túl, valahol Erdélyen túl. Felel az órán s a mondatot ösztönösen magyarul kezdi: "A kutya háziállat." A tanító el sápad, ráordít, kiküldi az udvarra, és a favágítóról egy tüskét vitet be vele. Ott áll a gyerek a pad mellett, feje fölé tartott tuskóval az óra végéig: ne felejtse, hogy az anyanyelvéért bármikor megbűnhőd­het .... Jó lenne megállni valahol . . . hallgatni szerb, magyar, vagy macedón népdalokat . . . s keresni olyan mon­datokat, melyek megváltoztatják az éjszakát. Ezt a gyermeket azóta is gyakran látom. Éjszakánként ködgúnyájában átlép a szo­bám falán. Szólni szeretne, de nem mer megszólalni magyarul. Csak néz. Illyés Gyula baszk vezércikke, tihanyi üzenete a külföldi magyarsághoz, majd a Herder-Ady írás lassan politikai kiskátévá áll össze: dörömbölni kell! Konklúzió A politikai meggondolatlanságból Nagyromániához csatolt körösvidéki, partiumi, bánsági és erdélyi magyarság, a moldvai, bukaresti és egyre nagyobb szórványokban a re­­gátban élő testvéreivel együtt, súlyos történelmi örökség után, létezésének életre-halálra menő korszakát éli. Ez a probléma nem az erdélyi magyarság kérdése, hanem az össz­­magyarságé és ezen túl az emberiségé. Nekünk, külföldi magyaroknak kell megtalálnunk azokat a mondatokat, melyek megváltoztatják ezt az éjszakát. Túl a költő drámai ihlete ttségű szaván, ez egy konkrét politikai fel­adat. Roppant felkészültségű műhelyt igényel, románul perfekt beszélő magyar értel­miségiek százait, hosszú évtizedekre való felkészülést. És mindenek előtt erkölcsi megújulást! Emlékezzünk csak az Amerikát járt erdélyi író szavaira: Ti akartok bennünket megváltani, akik évente becsuktok egy magyar templomot? Nekünk, külföldi magyaroknak három feladatunk van: 1) Önmagunk és utódaink megtartása.^ Minden megóvott magyar szó, minden nem az idegen nyelvű cseléd, hanem az édesanya által nevelt gyermek, minden el-26

Next

/
Oldalképek
Tartalom