Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
gyermeknek is, amint azt Illyés Gyula közismert 1977-es karácsonyi vezércikkében ("Válasz Herdemek és Adynak") keserűen elpanaszolta. A dákó-román elméletet nem a románok találták ki. Az elmélet első nyomait Bonfini és Aeneas Sylvius XV. századi olasz humanisták írásaiban lehet megtalálni, akik erdélyi utazásaik alatt fellelkesedtek a román és az olasz nyelv hasonlóságán, valamint az Erdélyben található, számos római emléken és felállították a hipotézist, hogy a románok a hajdani, dáciái légionáriusok leszármazottai és a római kultúrának legtávolabbi, keleti őrei. Az elmélet impulzust azonban a Habsburgok alatt kapott. A Habsburgok Magyarország területét csupán éléskamrának szánták, s így népeinek felemelkedését gazdaságilag gátolták. Ugyanakkor, hogy polimorf birodalmuk valami egységes alapot kapjon, a római katolikus vallást és annak terjesztését minden hatalmi eszközzel támogatták. Ennek keretében erdélyi politikájuk célja az ortodox görögkeleti románok uniója a római hitfelekezettel. Ezért román papok százait neveltetik jezsuita kollégiumokban. A Rómába küldött román papokat azonban nem a pápa közelsége és a római katolicizmus eszmei tartalma bűvöli el, hanem felfedezik és szorgalmasan tanulmányozzák a hajdani Dácia Rómában fellelhető emlékeit. így szerkeszti meg Klein-Mieu Innocentius görögkatolikus püspök a híres Supplex Libellus Valachorum-ot (Az oláhok alázatos könyörgése), melyet az 1791-es országgyűlésen H.Lipót császárnak benyújtanak. Ebben a folyamodványban ősi jogaik visszaállítását kérik, mint a rómaiak leszármazottai és Erdély Őslakói. Anonymusra hivatkoznak, aki krónikájában történelmi tényeket és koholt adatokat kever, valamint átvetíti a kortárs helyzetet a magyarok bejövetelének korára. Nem tárgyilagos, hanem célzatoskrónikás, akinek célja az, hogy a honfoglaló magyarok vitézségét minél jobban kidomborítsa. Ezért ez a lelkes, névtelen magyar író az országot akkoriban még nem ott élő népekkel tölti meg, akiket a magyarok aztán diadalmas csatákban legyőznek. így kerültek avlachokésa kunok Anonymus krónikájába. (Minő fényes bizonyítéka annak, hogy vélt és álmodott "de jó volna, ha így volna" típusú igazságok, melyek csupán lelki igényeket elégítenek ki, milyen súlyos történelmi örökséget hagyhatnak maguk után! A mai Román Tudományos Akadémia régészei és történészei Anonymusra, mint történelmi kútfőre hivatkoznak. Vajon mi lesz mai lelki kényszerből született elméleteknek a következménye ezer év múlva?) 5. A román irredentizmus A Supplex után a román irredentizmus rohamosan fejlődik és leplezetlenül igényt tart nemcsak Erdélyre, hanem a Partiumra, Biharra és a Körösvidékre, valamint a Bánság románok által is lakott területeire. A XIX. század második felében, a román állam létrejöttével, az irredentizmus hatalmas pártfogót kap. A román kormányok nemcsak a politikai izgatás eszközeit használják a román tömegek öntudati nevelésére, hanem román bankok, elsősorban az Albina hatalmas földterületeket vásárolnak fel és juttatnak román kézbe. A trianoni béke megvalósítja a románság legmerészebb álmait. Létrejön NagyromániaErdéllyel, Beszarábiával, Dobrudzsával és Bukovina déli részével együtt. Szélsőséges irredenták tovább álmodoznak a Tisza-vonalról, mint az ország nyugati határáról. Ceau^escu nacionalizmusa odáig megy — immár nem elégedvén meg Erdély összes ősi nevének elrománosításával és a magyar nyomok eltüntetésével —, hogy Kolozsvárt átkereszteli Cluj-Napocára. 6. A népesség számaránya Erdélyt a XI. században magyarok és székelyek lakják. A gyepük további védelmére és gazdasági fejlesztésére királyaink szászokat telepítenek le. A XHI. században megkezdődik a románok beszivárgása délről és napjainkig tart. Az első nagy lökést a ta-20
