Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
ne csak magánbeszélgetéseken bizonyítsátok, hanem a nyilvánosság előtt is. Na de attól, hogy az Új Látóhatár jelentőségében meghaladja a Magyar Műhelyt, még lehetett volna elismerő szavad az ő áldozatos munkájukra is. Ahogy írod: Sem titeket, sem őket nem irigyeltük ezért a kapcsolatért: madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg. Hát bizony én büszkén vállalom barátaimnak akár a Magyar Műhely szerkesztőit, akár Benneteket, akár Lőrincze Lajosékat. Mi mind egy táborba tartozunk, s a "MI” táborunk gyenge sorait megosztani, optimizmusának kedvét szegni olyan célzásokkal, mint hogy a Magyar Műhely szerkesztői "időszaki kommunista lapocskát is szednek" — bizony káros. Befejezésül csak annyit, hogy az Új Látóhatár szerkesztőinek az egész magyarság hálával tartozik több évtizedes, magas színvonalú és emberfelettien áldozatos munkátokért. Nincs okotok a pesszimizmusra. Az eredmények, melyekről korábban írtam, a Ti eredményeitek. Megérdemlitek a sikeres ember elégedett optimizmusát. A Béládikat nem kell szóra méltatnotok. Ti teljes joggal mondhatjátok, Illyést idézve, hogy: Mi gondom! — áll az én hazám már védőbbeii minden magasságnál. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. A Lőrincze Lajosokkal, s a Magyar Műhely szerkesztőivel pedig igenis egy táborba tartoztok, s ez a "MI" táborunk, melyen belül taktikai vitáknak van helye, de csak úgy, ha közben egymást megbecsüljük, s tudva tudjuk, hogy a másik is legjobb meggyőződése szerint igyekszik szolgálni népünket. — 15
