Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
F<ö>mmnM[ Lipták Bela (Stamford, Connecticut): NYÍLT LEVÉL MOLNÁR JÓZSEFHEZ Lőrincze Lajoshoz intézett soraidhoz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. E megjegyzésekkel azt a célt szeretném szolgálni, hogy ezt a gyakran egyoldalú és haszontalan vitát tárgyilagos és hasznos mederbe tereljük. Célszerűnek tűnik először végigtekinteni az Anyanyelvi Mozgalom elmúlt évtizedén, hogy így madártávlatból nézhessük az egész kérdéscsoportot. Később, a maga helyén, a fontosságának arányában a Magyar Műhelyre is szeretnék kitérni. 1965-St -írtunk, amikor az Amerikában járó Kodály Zoltán felhívta a figyelmet a magyar iskolák fontosságára. Ugyanebben az évben egy amerikai egyetemi tanár, Nagy Károly, levelezni kezdett volt tanítójával, Váci Mihály költővel, hogy az elszigetelt hétvégi magyar iskoláknak Magyarországról is segítséget, támogatást, kapcsolatot szerezzen. Váci Mihály az ügy szolgálatába állította tollát (Oldott kéve) s hozzákezdett kijárni, hogy szervezett formát is kapjon ez az akkor még mindkét oldalról helyeselt igyekezet. Az Új Látóhatár XXIV. 6. számában Borbándi Gyula így írt; ''örvendetes viszont, hogy a magyar nyelv ápolását a külföldi magyarok körében Magyarországon is időszerű problémának nyilvánították A Magyarok Világszövetségének létrejöttét (helyesebben felújítását, eredetileg a Horthy kormány alapította — szerk. | hamarosan követte az Anyanyelvi Konferencia, majd a tankönyvkiadás gondolata. 1971 májusában ilyen figyelmeztetést írt Nagy Károly a tankönyvek szerkesztőinek az ITT-OTT folyóiratban: Semmiképpen nem indokolható például a 8-9 éves gyermekeknek a múlt idejű igéket ilyen szöveggel tanítani: "Lenin öt éves korában már szépen olvasott. Szívesen játszott testvéreivel . . .." (Édes anyanyelvűnk, az általános iskola 3. osztályának magyar nyelvtan- és helyesíráskönyve. Tankönyvkiadó, Budapest, 1969.) — Vagy 6éves gyermekeknek az Ö_betűt ilyen szöveggel tanítani; "... s ő mély sötéten /Néz jövőbe hét tőrrel szívében:/Magyarok Asszonya." (Virágoskert. Magyar Iskolabizottság, München, 1969.) Számtalan jó példa található a magyar irodalomban a múlt időre is meg az ö betűre is, olyan, amelyiknek a gyermek világához, s nem a felnőttek ideológiai elkötelezettségeihez van köze. Ahol igény van rá, ott tanítsanak politikai, vallási vagy egyéb ideológiát őszintén, szabadon és nyíltan, mint külön tantárgyat — de tananyag-programjainkat ne használjuk az ideológiai meggyőzés eszközéül. 1973-ban megjelentek a hazai tankönyvek a külföldi tanulók számára. Úgy tűnik, hogy a szerkesztők megfogadták az idézett intelmet, mert az Új Látóhatár korábban már idézett írása szerint Jó magyar alkotások azok a tankönyvek, amelyek az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének megbízásából készültek ... a szükségtelen és túlzott politizálás hiányzik ezekből a munkákból .... Akár nyugaton is kiadhatták volna írta könyvkritikai méltatásában Borbándi Gyula. 12 T
