Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
közben tagja lett a Brit Akadémiának, s az 1949-es átszervezésig, a Magyar Tudományos Akadémiának is. Macartney professzor egyike volt azoknak a kevés számú nem magyar születésű vagy eredetű külföldi magyarBágtudósoknak, akik valóban megtanultak magyarul. Habár kiejtése mindvégig erősen brit ízű volt, magyar nyelvtudását oly fokra fejlesztette, hogy még magyar nyelvű előadásokat is tartott. Másféltucat könyve, egy kivétellel, mind magyar témával, vagy legalább részben magyar témával foglalkozik. A kivétel az 1926-ban megjelent The Social Revolution in Austria, első nagyobb mérető munkája, mely ifjúkori kutatásait foglalja össze. E művét követően, bécsi tartózkodása idején, teljesen áttért magyar témákra. Ettől kezdve sok időt töltött Magyarországon, egészen a második világháború kitöréséig. Kutatásai közben szoros kapcsolatot teremtett a korabeli magyar tudósvilággal, köztük a kor egyik legnevesebb medievalistájával, Hóman Bálinttal. Talán éppen Hóman hatására hagyta ott egy időre a modern témákat s fordult nagy szeretettel és tudományos felkészültséggel a magyar középkor és a honfoglalást megelőző kor tanulmányozásához. Ennek a tanulmányozásnak az első komoly eredménye az 1930-ban kiadott, sokat idézett műve: Magyars in the Ninth Century, melynek komoly összehasonlító krónika analízisei még ma is nagy haszonnal forgathatók. Sajnos, Macartney eredményeit a magyar kutatók — talán éppen az angol nyelvtudáshiánya, s később bizonyos ideológiai tényezők következtében — sokkal kevésbéhasználták, mint belső értékük megkövetelte volna. Ennek ellenére Macartney műve a nyugati tudós világnak még ma is nagy becsben tartott kézikönyve lett. A fenti munka folytatásaként Macartney még több hasonló művet publikált, melyek együttesen felölelik az egész középkori magyar krónika-irodai mat. Először a magyar krónikák részletes analízisébe ment bele, s eredményeit egy hét kötetre terjedő munkában tette közzé. Ez az 1938 és 1951 között, Studies in the Early Hungarian Historical Sources c. alatt, részben Budapesten (1.-5. köt.), részben Oxfordban (6.-7. köt.) megjelent hatalmas mű páratlan az egész nyugati magyar vonatkozású történetírásban. Krónika kutatásait Macartney később egy külön kötetben is összefoglalta, mely munka Mediaeval Hungarian Historians. Critical and Analytical Guide (1953) c. alatt szintén kézikönyve lett a nyugati történettudománynak. Macartney professzornak a fent megnevezett, s a magyar krónikairodalommal és a magyar eredetkérdéssel foglalkozó kilenc kötete már magában is egy olyan életmű, amit igenkevés neves történész képes felmutatni, s ami messze kiemeli a szerzőt az un. "átlag történészek" soraiból. De Macartney ezzel az életművel mégsem elégedett meg. Kutatásai közben ismételten vissza-visszatért a modem korhoz, s ott is hatalmas ópuszokat rakott a tudomány ásztalára. A harmincas évek folyamán három ilyen műve is napvilágot látott. Az 1934-ben kiadott National States and National Minorities főleg az első világháborút követő nemzeti kisebbségi problémákat elemzi megfelelő történelmi távlattal; az ugyanazon évben, illetva magyarul 1935-ben megjelent Hungary c. műve a magyar társadalom és intézmények fejlődésének higgadt és tudományosan megbízható kritikai elemzését adja,- s az 1937-ben elkészült Hungary and Her Successors c. munkája pedig a történelmi Magyarország testéből kihasított utódállamok sorsával foglalkozik a korabeli kiadványokban szokatlan tárgyilagossággal. A második világháború alatt, egyéb elfoglaltsága mellett, Macartney elkészítette a Duna Medence nemzetiségi és politikai problémáinak újabb elemzését, mely Problems of the Danubian Basin c. alatt jelent meg, 1942-ben. E művében azonban már nem csak a múlttal, de a jövő lehetőségeivel is foglalkozik. A világháborút követő években Macartney professzor még négy nagyobb munkát publikált. Ezekközül az egyik a mágyar történelemnek egy rövid, de szakszerű és igazságos összegezése (Hungary: A Short History. 1962),- egy másik az A.W. Palmerrel közösen írt s a két világháború közti kelet-közép-európai kis államok fejlődéstörténetének az ösz-8
