Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 2. szám
FIFAFfJSTMÉIL "Nuntio vobis magnum gaudium: Habemus pápám!” E hagyományos mondattal kiáltotta ki a bíbornoki kar elnöke a lengyel származású II. János Pál pápa megválasztását az összesereglett várakozóknak, s hála a távlátónak, egyben az egész világnak is. Nagy örömet hirdetek nektek: van pápánk! És valóban nagy volt az öröm, ha nem is épp Rómában. A lengyelek örültek elsősorban, világszerte. Azután azok, akik régen azt vélik, hogy ma már nem képezhet a pápaság olasz monopóliumot. Végülis mindazok jubiláltak, akik valamiféle politikai előnyt remélnek abból, hogy az új pápa — ahogy mondják — "a kommunizmus elleni harcban edződött államférfiúvá.” Én a politikai reményeket annyiban osztom csupán, hogy feltételezem, II. János Pál még reálisabban méri fel egyháza helyzetét, valamint saját felelősségét, mint közvetlen elődjei. Tapasztalata olyan előny számára, hogy ha ügyesen ól vele, temérdek jót cselekedhet ebben a jobbakra vágyó világban. A keresztes hadjáratok kora azonban rég véget ért. Hogy Őszentsége nem olasz, ennek is örvendek. Elvégre szentatyaság ide, szentatyaság oda, tény ami tény-, évszázadokig az olasz egyházi bürokrácia birtokolta ezt a posztot, s csakis egyházi aparátcsik lehetett pápa. Nehéz összeegyeztetni ezt az una sancta catholica apostolica ecclesia sokat hirdetett, de mindig meghiúsított elvével. S hogy pont lengyel Őszentsége, különös öröm számomra. Nem mert a lengyelek szimpatikusok szememben. (Azok.) A magyar—lengyel romantikát hadd ne is említsem. Egyszerűen annak örülök, hogy keleteurópai ül Szent Péter trónján. Ez pedig annyit tesz, hogy nyugaton — legalább egyházi körökben — embernek nézik végre azt is, aki Bécstől keletre látta meg a nap világát. Éppen ideje. Már majdnem ötszáz éve, hogy Bakócz Tamás elindult Róma felé arról a tájról. Etiam nos ve re pápám habemus! MAGYAR MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ - AZ ITT-OTT KONFERENCIÁN Augusztus hó utolsó hetében hetedszer rendezte meg az ITT-OTT és a köré csoportosuló Magyar Baráti Közösség immár hagyományossá vált konferenciáját, ezúttal ismét Ohio "Lake Hope” — Reménység Tava— nevű hatalmas, erdős állami parkjában. Mintegy százan vettek részt a nyaralással egybekötött értelmiségi találkozón — gyerekek, felnőttek, idősebbek és sok fiatal is — nemcsak a viszonylag közeli államokból hanem többen sokszáz, néhányan sokezer mérföldnyi távolságokból is; az Egyesült Államok nyugati partvidékéről, Dél-Amerikából és Európából. Az előadás-és megbeszéléssorozat témái a magyar múlt, jelen és jövő tanulságait, gondjait és lehetőségeit vizsgálták. Koródi István talán évezredek távolából zengő népdalok és modern zongoraverseny harmóniák hangfelvételeivel illusztrálta "A magyar nép- és műzene hatásai Kodály Zoltán zongoramuzsikájában" c. tudományos igényű, rendkívül élvezetes előadását. Lengyel Alfonz Sirmíum-i (Szávaszentdemeter, Jugoszlávia) ásatásairól tartott vetítettképes beszámolót, amelyek során egy az Mirek és Pannonok által alapított város részleteit tárták fel. A múltból már a jelenbe vezetett át Ludwig Aurél történelmi ismertetője a csehszlovákiai. és Cseh Tibor történeti, társadalmi és kulturális összefoglalója az erdélyi ma-4 i
