Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
két. . . Az elmúlt Találkozók publikált anyaga megmutatta, hogy helyes úton jártatok; összetömörítettétek a magot, amiből jó vetés sarjadt. Ma már "lászlógyuláéknak" sikerük van magyar Amerikában is, és csak kevesen dobnak követ azokra, akik a magyar nyelv tanításáért vállvetve harcolnak anyanyelvűnk otthoni szerelmeseivel, tudós tanáraival, hogy az ország határain kívül született kis magyarokat is megtartsuk édes anyanyelvűnk ismeretében, rejtelmesen szép bűvöletében. Utatok az emigrációban "új dévényi szeleket" jelentett, megfújtátok a harsonát és felráztátok talán a csüggedőket is... Sokan megértették a jelszót: a minden körülmények közötti túlélés, nyelvünk megtartása a mi nemzeti hivatásunk is, nemcsak az otthoniaké! Rendszerek jönnek és mennek, akaratunk ellenére is többször voltunk más nemzetek kelletlen szövetségese, vagy talán helyesebben szólva kiszolgálója, de nemzeti létünket nem adtuk fel soha, ezért maradtunk meg és fogunk megmaradni a jövőben is, akkor is, ha még pillanatnyilag kaotikusnak is látszik a magyar jövendő. . . A nemzet él tovább, de bennünk is, akiknek két hazát adott a végzetünk. Ilyen gondolatok jegyében köszöntelek Benneteket, a Találkozó lelkes szervezőit, annak minden egyes derék előadóját, de a többi megjelenteket is, akik azért sereglettek össze a Ti zászlótok alatt, hogy magyarságukban megerősödjenek, hogy tovább építsék azt az utat, ami elsősorban az otthoniak javát szolgálja. ISTEN ÉLTESSE AZ ITT-OTT TALÁLKOZÓJÁT! Erősödjetek meg a jövőben szervezetileg és létszámban is egyaránt. Tartsátok meg változatlanul törhetetlen ideológiátokat, mert az örök magyar célokat szolgál és nem illúzióval fűtött "mély-magyarságot," vagy népünktől idegen felsőbb "hazafy ságot,"gentrymódon fejezve ki magam: "elite-patriotizmust. " 11 millió magyar él otthon, a magyar nemzet tehát otthon van és a reálisan gondolkodó emigráns magyarok nem különítik el magukat ettől a nemzettesttől. Az otthoni, ez a "mindig sárba-tapadt magyar nép" tartotta fenn fajtánkat, őrizte meg édes anyanyelvűnket, gazdagította kultúránkat, ápolta szeretettel és hűséggel ősi hagyományainkat. "Lelépni a porondról" inkább a vezető osztályok privilégiuma volt, vagy a szükségszerűségből hozzáidomult középosztályé, amikor— póriasán fejezve ki magamat — "szorított a cipő" ... A zömnek nem volt külföldi barátja, gazdag rokona, s maradtak ahogy Veres Péter is írta: "én nem mehetek el innen soha sehova... " Becsüljük meg tehát azt a 11 millió magyart, akik otthon építik az országot. Jóban és rosszban ezek változatlanul mindig magyar földön maradtak, keményen dolgoztak, hogy utódaiknak jobb jövője legyen. Ha így gondolunk rájuk ezen az ITT-OTT Találkozón is, akkor nemcsak szívesen látjuk őket itt a mi vendégeinként, de mi is szívesen megyünk hozzájuk, hiszen ők szeretettel várnak mindenkit, akik segíteni akarnak rajtuk, alak a honépítő munkában osztozni akarnak velük. A mi közös, jószándékú erőfeszítéseinkkel és az ő tántoríthatatlan helytállásukkal tudom, hogy bármit is hoz a jövő számunkra, Magyarország és a Magyar Nemzet mindig fennmarad. Nekem ez szilárd hitem és meggyőződésem, — talán a Találkozó résztvevőinek is —, egyénileg pedig: Magyar Imádságom is. Munkátokhoz további sikereket kívánva, magyar szeretettel szívből üdvözlöm a Találkozótokat, egyben sajnálkozásomat fejezem ki, hogy európai és magyarországi tervezett utunk miatt idén sem tudunk résztvenni a Magyar Baráti Közösség Találkozóján. —Bognár Kálmán, Sarasota, Florida. ITT-OTT-nak: Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldöm megrendelésemet és hozzájárulásomat. Domány Klára vagyok, hét éve élek Chicagóban. Magyarországon tanárújságíró és kultúrotthon-igazgatói munkakörben dolgoztam. Most jelent meg első regényem a Turan Printing Co. és a Hungarian Books Publishing Co. kiadásában. A regény címe: Krisztina, (lásd: Könyvek) Néhány nap múlva postázom a tiszteletpéldányt is, ha módjukban áll kritikát írni róla lapjukban szívesen veszem. Egyébként lapjuknak tisztelője vagyok, mellékelve küldök 37
