Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
fájni és élvezni adatott nekünk, hogy szerető szemek ■ csillogása még egyre kísér utunkon szikra-világgal hintve be a növekvő árnyakat hogy a tavasz szellővé enyhít téli viharokat a ragyogó nap új rügyeket fakaszt virágok kitárt kelyhükkel vonzák a ménét s a méz erős édességét éreztetik szánkban, hogy há zunk ölében frissen sült kenyér és pogácsa aromáját szívhatjuk mélyre Májusi levelek zöld bársonya gyöngéden érintő ujjainkhoz szelíden simulva vigasztal és biztat hogy kertünkben a sárgarépa mihamar magasra emeli dús fejét s nyárra majd kipirul a paradicsom . . . sokan fogják élvezni izét és illatát Hogy a lemenő nap ölelő sugára mosolyt hint ajkunkra áhítattal tölt el s békíti lelkünk a tudat hogy hajnaltól alkonyig készek voltunk mindig adni és áldani Tábory Maxim Goldsboro, 1978 Ezért a versért második dijat nyerte Tábory Maxim a Kanadai írók Szövetségének az 1978- as irodalmi pályázatán. 33
