Itt-Ott, 1978 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1978 / 3. szám
MÁRCIUS A nap tüze, látod, a fürge diákot a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt. Csengve, nevetve kibuggyan a kedve s egy os evőét a fénybe kiált. Régi, kiszáradt to vize árad, néma kutakban a víz kibuzog. Zeng a picinyke szénfejü cinke víg dithyrambusa: daktilusok. Selymit a barka már kitakarta, sárga virágját bontja a som. Fut, fut az áram a déli sugárban s hokken a hó a hideg havason. Barna patakja napra kacagva a lomha Marosba csengve siet. Zeng a csatorna, zeng a hegy orma, s zeng, ugye zeng, ugye zeng a szived? Áprily Lajos (1887-1967) 30
/
