Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
pipafOsihél Mult januárban, amikor német hallgatóim visszatértek a karácsonyi szünidőről, uj nevet fedeztem fel a névsoron. A név: Márta Malotay. De amikor Miss Malotaynak szólitottam, rögtön kijavitott: öt Me-LOW-di-nak hivják. Jó, gondoltam. MeLOWdi. Legyen. Elvégre az én nevem is megrokkant a világháborúban. Osztály után azonban felkeresett Miss MeLOWdi és elmondta, tudja, hogy én magyart is előadok, s hogy 5 szeretne is magyarul tanulni, dehát az apja nem engedi. — Miért —, kérdeztem — apád se tud magyarul? — Dehogynem —, jött a válász —, 6 Magyarországon született, csak 1956-ban jött Amerikába. Csakhogy azt mondja, a magyar nyelv nem hasznos, inkább tanuljak valami hasznos nyelvet. Németet vagy franciát. Feltételezem, hogy Mr.MeLOWdi nem müveit ember, s a magam részéről nem óhajtok vele ismeretséget kötni. De a szomorú az, hogy értelmes, müveit honfitársaimtól is hallok mostanában hasonló véleményeket, ha nem is egészen igy kifejezve: ők csak azt vélik, hogy ez meg az fontosabb a gyermeküknek, a magyarra most éppen ezért vagy azért nem jut idő vagy pénz. Az ilyen kitételekre nem szoktam magyarán megfelelni. Inkább mint amerikai egyetemi tanár fogalmazom meg ellenvéleményemet. Az igazság az, hogy az amerikai egyetemek szempontjából idegen nyelv az idegen nyelv — a magyar éppoly elfogadott, mint a francia vagy a német. A legtöbb egyetem megkövetel 2 évet — aki tehát magyarul tud, annak ez tiszta haszon. De nemcsak nyelvtudást követelnek meg, hanem bizonyos fokú alapműveltséget is — ennyi órát irodalomból, annyit történelemből, társadalomtudományból stb. Namármost: az viszont mindegy, hogy e tárgyak melyik országgal, nyelvterülettel foglalkoznak. A magyar tárgyak itt is éppúgy beszárnitandók a kurrikulumba, mint bármilyen egyéb tárgyak. így legfennebb arról van szó, hogy — ha van rá alkalom — azt a pár óra kőtelező irodalmat vagy történelmet a magyarra használjam-e fel más helyett, tehát semmi se vész kárba. De van e kérdésnek egy másik oldala is. Miért taníttatja a legtöbb szülő gyermekét pl. a zenére, vagy mondjuk festeni? Azért, mert ennek a hasznát később dollárban mérhetni? Nem. Azért, mert igy majd gazdagabb élete lesz annak a gyermeknek. Szebb, lelkileg mélyebb. Azt, hogy valaki, mint magam is, egy életen át olvashatja, élvezheti Petőfit, Adyt vagy a mai magyar irodaImát,nem lehet dollárban értékesíteni. De ez olyan kincs, amit dollárokért megvenni se lehet. Ha gyermekünk tud hazulról magyarul, nem érdemes-e ezt gyarapítani, elmélyíteni, magasabbra emelni? Nem műveltebb ember-e az ember, ha magyarul is müveit? — éji FlGYKLEHFIGYKLEMFIGYELEM AZ ITT-OTT IDEIGLENES CÍME JUNIUS 15-től AUGUSZTUS 15-ig: ITT-OTT c/o Éltető 3306 S. E. Taylor Portland, OR 97214 5
