Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
A Költő a meleg szobában űl. Amint kimereng az ablakon teste-lelke borzong a Tel hidegétől. Szíve elszorul és mély részvétet érez Jégvirág iránt. Dallamok kelnek lelkében, búsak, fájok; RÉSZLETEK JÉGVIRÁG ÉLETÉBŐL jégvirág, 6 Jégvirág! Elhagytak az álmok, a hitek. Szerető anyánk, e hideg Világban szomorúnak szült. Hűvösen ragyogunk a téli ég alatt Kristály-testünk fehér és szürke árnyalat — Fehér, mint a halottas ing. Vagy szélben fázó fellegek — Reszketnek hószín ajkaink, Ezüstös testünk megremeg .... Az egész házban hol most lakom Nem ragyog más úgy, Mint Jégvirág. Át az ablakon Ha mámortól részeg Szemmel messze nézek, Amerre hó ural s a fagy öl — Akkor felém tárja magát A Minden Költőt ölelő Öl. jégvirág! Királyként trónolsz, válaszfalként Hideg s meleg közt — kinézve a télbe. Bár örök-létűnek látszol, ha felenged A fagy, máris pusztulásra vagy Ítélve — Mikor éled a táj s az alvó föld neszei, Némán felzokogsz — majd halálig könnyezel. Vágyunk, álmunk a Nyár, a Nap, Mégis veszünk ha jön a meleg . . . Jégvirág. 6 jégvirág! Egynek érzem sorsomat veled. Tábory Maxim Goldsboro, NC 10
