Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
holtra vertek, leforráztak, s akik még a mai napig Is érzik annak nyomait, a Bolsevista düh, gyűlölet kegyetlen emlékeit. Szerencsés ember volt, hogy egyetemre járhatott, mi sajnos nem részesültünk Ilyen jó bánásmódban, s ezért talán nem ért! meg azoknak az embereknek belső érzéseit, akik az akasztásokat végrehajtották. Az éveken át elkövetett gyilkosságok, kínzások nem tűnnek el nyomtalanul, nem lehet 20 év után elfelejteni azoknak, akik még a mai napig is testükön hordják a nemzetköz? proletárok pecsétjét. Mint a "Remember Hungary 1956" kezdeményezője és kiadója, kereken visszautasltom megjegyzését, amiben az akasztás! képekre utalva így ir: "Tudom a könyvkiadás is üzlet, s a tömeg az ilyen kép miatt veszi a szenzációra törő sajtótermékeket . . .." A könyv, elsősorban nem "szenzációs sajtótermék," hanem egy történelmi gyűjtemény az 56-os eseményekről. Másodsorban a könyvet posta utján terjesztjük, így a képeket a "Tömeg" nem látja, és nem e miatt veszi meg. /ő maga is igy vette./ Harmadsorban ezek történelmi események, amelyek igazak, és amelyek megtörténtek, letagadni őket nem lehet! Ha az ő forradalma nem ilyen volt az lehetséges, de végeredményben a forradalom egy véres harc volt a nemzetközi proletár kegyetlensége miatt. Negyedsorban a könyv nem hangsúlyozza a IIncseléseket, csupán mint történelmi tényeket foglalja magába. Ha Llpták Béla barátunk lett volna olyan kedves, s azt a bizonyos fekete albumot elküldte volna nekünk kölcsön, hogy az ő forradalmi emlékeit is fel tudtuk volna használni, könyvünk bizonyára gazdagabb lett volna. De sajnos hónapokig tartó hirdetésünkre és felhívásunkra egyetlen egy magyar sem küldött anyagot, így magunkra maradtunk, és a körülményekhez képest a legjobban igyekeztünk a könyvet összeállítani. Folytathatnám az okokat, amiért a könyv ki lett adva, de tulajdonképpen nincs értelme, mindenkit ugyanis kielégíteni lehetetlen. Az bizonyos,, hogy ha egy magyar tesz valamit a magyarságért, rögtön ott vannak azok is akik mindenben kifogást keresnek, és lerombolják azt, amit nagy nehezen valaki felépít, üdvözlettel, — Lap Ing Ferenc, Center Square, Pa. Kedves Ferenci Azt hiszem félreértetted Lipták Béla mondanivalóját. Legalábbis leveled utolsó mondata ezt érzékelteti, mikor arra utalsz hogy "ha egy magyar tesz valamit a magyarságért, rögtön ott vannak azok is akik mindenben kifogást keresnek, és lerombolják azt, amit nagy nehezen valaki felépit." Lipták visszaemlékezésében én nem találtam "romboló" szándékot. Egyszerűen a saját élményeit, tapasztalatait osztja meg velünk húsz év távlatából, emberségesen keresve a forradalom igazi időtálló motívumait. A lincselések nem tartoznak a szabadságharchoz, azok az emberi érzelmek kirobbanásának a gyarló és tragikus következményei voltak. Igazad van, megtörtént események voltak ezek is, és nem lehet elvárni, hogy mindenki elfelejtse őket. De amire emlékezni kell, és amire emlékezni érdemes, azt épp nem a lincselések szimbolizálják! Ez is csak egy vélemény. l.a. Éltető J. Lajosnak. Kedves Öcsém-Uram: Köszönöm a kioktatást nevemmel kapcsólatban, bar kissé "arrogáns és Illetlen. De hát Istenem: változik a világ s ezzel együtt a tömeg-ember megnyilvánulásának formája egymással szemben. Türelem? Szeretet? Udvariasság? Mindezt alighanem eltemette velünk együtt a múlt. Sajnos azonban közölnöm kell Veled, hogy a Wass-de-Czege, igy ahogy üröm, hivatalos nevem ebben az országban immár 27 esztendeje és nem az én hibámból, így adták meg a bevándorlási engedélyt, ez áll minden hivatalos papiromon, még a telefonkönyv is igy hirdeti. Tanártársaim is igy Ismernek, a State -DepaFtmeht-39
