Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 2. szám
RÉSZLET KOSSUTH ELŐSZAVÁBÓL Turin, 1885. március 26. /Kossuth Lajos Iratai, szerkesztette Hefty Ignác. Budapest: Athenaeum, 1885/ j Harminczhárom éve, hogy átmentem Észak-Amerikába, megköszönni az Egyesült-Államok congresszusának s elnökének, hogy kiszabadítottak Kiutahiából, hol a "Padisah vendégeinek" czime alatt én és társaim az európai diplomáczia foglyai voltunk. Csak köszönni mentem, de a magyar ügy igazságának varázsa s ama fénykör, melylyel névtelen félisteneink az ügy szentségét körülvették, oly hatással voltak az amerikai nagy köztársaság szabadságszeretö polgárainak millióira, hogy a szegény hontalan magyar vándor személyében a jobb. sorsra érdemes magyar nemzetet, szerencsétlenségében a részvét és testvéries rokonszenv oly tüntetéseire méltatták, melyek Róma triumfatorainak diadalmeneteire emlékeztettek. Megilletodve, de bánatos szívvel fűztem csokorba nemzetem számára, a nemzetemnek nyújtott vigasztalásnak virágait? bánatos szívvel, mert e virágok —fájdalom! — akkor nyiladoztak számára, midőn az idegen támaszra szorulás megaláztatása oly bőszuval lett megtorolva, mely a magyar hazából egy nagy nemzeti temetőt csinált. Ez utamban történt, hogy meglátogattam Washington György sirját Mount-Vernonban. Ájtatos kegyelettel közeledve a szerény kőkoporsóhoz, melyben a nagy embelr földi maradványai nyugszanak, tisztelettel függesztém nevére szemeimet, s a gondolat röpke szárnyain elvonultak emlékezetemben sikerdus pályájának esélyei. És amint igy néztem és elmélkedém, úgy tetszett nekem, mintha a koporsó egyik oldalánál felemelkednék szemeim előtt az amerikai gyarmatok mosolygó képe azon időből, midőn függetlenségükért harczoltanak? s a koporsó másik oldalánál nemzetemnek ezer sebből vérző halvány alakja, melynek fájdalmasan mozgó ajkai a próféta siralmainak szivrázó szavait suttogák: "tekintsetek meg, és lássátok,ha vagyon-e olyan bánat, mint az én bánatom." És szemléletembe összehasonlitás szövődött a két kép felöl. Az amerikai gyarmatok sérelmei, melyek miatt fegyvert fogtanak, minő elenyésző csekélységek azon jogsértéshez, azon eskü- és szerződés-szegéshez, azon nemzeti-lét irtó támadáshoz képest, mely minket gyanútlanokat, a béke után sóvárgás álmából élet-halál harczra riasztott fel. Az ő csatáik, vitézül küzdve bár, csak előőrsi csatározások azon nagy ütközetekhez képest, melyeket a mi honvédeink vivtanak. Angliát, melylyel az amerikai gyarmatok küzdöttenek, az Atlanti oczeán rengetege választotta el tőlük, melynek négyezer kilométernyi távlatát akkor még nem szállította le egy heti útra a gőzerő; —min-r két közvetlen közelben ellenség zárolt el minden oldalon, úgy, hogy nemcsak nem szerezhettünk külföldről sem fegyvert, sem hadiszert, s a százados mostoha politikával elsorvasztott hazai müipar sivatag mezején mindent úgyszólván semmiből kellett teremtenünk, de sorainkhoz még csak a rokonszenves részvét buzdító hire sem juthatott el. A tenger rengetege által fedezett amerikaiaknak a tél pihenést hozott s erőpótlásra nyújtott módot; a magyar honvédek egy oly kegyetlen télben, minő egy-egy emberöltő alatt alig fordul elő, mindig küzdve s akkor még rosszul öltözve, hetekig nem jutottak födél alá 5
