Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám

"És ez a legfőbb, ez talán a minden: mikor megrekedt volt itt minden, bátortalan bátorsággal, de ezreket fölszabadítva talán véletlenül, sőt biztosan véletlenül, de én voltam, aki megszólalt. Bánom is én: értik-e verseimet, vagy sem, úgy is rettegek, hogy túlságosan és sokan értik, de nagy dolog az, hogy én voltam a nyugtalanság hozója, vagy ami tudományosabb: én általam hörgött föl manapság a legnyugtalanítóbban a magyar társadalmat kínzó nyugtalanság." (Poéta és publikum)

A Távolról a Múltba című versében kifejeződő vágyakozás, hogy ötven évvel meghaladva korát, szeretne visszatekinteni: "Be jó volna visszatekinteni

úgy ötven évről nézhetni a Mostba."

S mi, akik most, több mint ötven év távlatából visszatekintünk, Ady életművét méltatva mondhatjuk, hogy még mindig előttünk jár vagy ötven évvel.

A "FELKEREKEDETT" KÖLTŐ

,rUgy érzem s bátran vallom, hogy az európai magyar lelkének a szószólója vagyok. Nem elég bátor még s hamar kétségbeeső, de az. Nem úgy szeretek, mint a többi. A Kárpát, az Alföld, a Királyhágó mást, oh milyen mást juttat eszembe, mint a többieknek.»

Jövőt álmodtál

s mpst te vagy a múlt és jövő egyszemélyű suttogó-harsogó lázadásban.

"A Mekkám ott van, ahol legmegfinomultabbak a lelkek s_ szent sugárzást szór az emberi szépség és kultúra. Újak a vágyaim, új a sírásom, új a mámorom, új az örömöm."

*

Uj álmokat,

új hitet adtál, tul-élőt,

kemény-akaratost — feketeruhás

garabonciás.

"Mindezért megérdemlem, hogy agyonüssenek. Szívesen és mosolyogva várom testemmel az ütést. Lelkem a felkerekedett lelkek között van s — nincsen itt."

(Ady Endre: Budapesti Napló, 1906. január 28.)

Hiteddel, nem-hiteddel, páva-röppentő értelemmel, fénylő-sugárzó szent sziveddel haltál az örök életre

Nagy Károly Endre Columbus, Ohio

12