Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám
BWMlJSíAK, ©ILTWAJK ffiCT A MAMGJA VERS Nem tudok élni a haragos lobogók nélkül, nem tudok élni a vérrel és gyásszal sujtásos anyaföld nélkül, nem tudok azok nélkül akik a legszörnyűbb golyót saját szívüknek szánják, akik az örök koszorút viselik önmagukban, akiknek a szabadsághoz még szavuk van. S micsoda szégyen azok közt élnem akik véletlenül maradtak élve, s micsoda szégyen a megölt barátok között élnem abban a vézna reményben, hogy már nem tudnak rólam, abban a végső reményben hogy megbocsátottak, abban az aljas reményben hogy nem tudok élni a haragos lobogók nélkül, a szabadságnak szánt haragos monológ nélkül. Ivan Peicsev Bulgária (Nagy Iászló ford.) TI TUDTOK VALAMIT Ti tudtok valamit és nem mondjátok el nekem, Ti bizonyára tudtok valamit, Másként hogyan élnétek, Hogyan éltetek volna annyi éven át, Ti, szüleim, És ti, világ öregjei? Bocsásd meg, hogy megállítlak az utcán, Te, nyolcvanéves öregember, Nem mondanád el nekem is Az iszonyú titkot? Öregek, lábatok elé, A kavargó lávába letérdelek: Mondjátok el a titkot ... Páratlan ágú, hideg csillagok becéznek titeket, És nem haltok ti meg. A na Blandiana Románia (Parancs János ford.) 9
