Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
VÖRÖS RÉBÉK DÍJ Mikor a torontói Kék Újság 7. oldalán, 1977. aug. 6-án azt olvastuk 1 cm ,-nél nagyobb, vagy amerikai mértékben majdnem félinches magasságú és hét inch, azaz 17 cm. hosszúságú címmel, hogy OSZAKA — Japán paradicsoma gengszterek csak mosolyogni tudtunk, nem bosszankodtunk, nem nevettünk, vagy kacagtunk, csak éppen mosolyogtunk; az ilyen Leiter Jakabnak az is elég. Akkor másztunk falra, mikor The Eighth Tribe — Nyolcadik Törzs júliusi számában a 17. oldalon az itt következendőkben szóról-szóra közölt izét olvastuk; Mindszentybibliográfiája Széplakitól. — A forrásmunkák száma meghaladja a 340-et, ebből 64 könyveket ismertet, 329 újságcikkekre hívja fel a figyelmet, ezenkívül 7 filmről találunk adatokat; még néhány másik, Mindszenty József Magyarország bíboros hercegprímás életével kapcsolatos gyűjtemény is szerepel. A felsorolást a hercegprímás fényképével kezdi a művet öszszeállító Széplaki József, aki egyébként tanár és könyvtáros; és nagyra értékelik akadémiai munkásságáért is, melyeket az egyetemeken végez. Ezzel mély tisztelettel és roppant komolyan ezt az izét jelöljük az e havi vörös Rebék díjra, mert meg vagyunk róla győződve, hogy soha senki nem tudja lepipálni tökéletlenségben ezt a nyelv^llenes merényletet. Az lenne ennek a Nyolcadik Törzs című havonta egyszer bosszantó valaminek a célja, hogyaszongya ’’vissza szerezze a magyarság berkei számára azokat a másod- és harmadgenerációs magyarokat, akikben a magyarságtudat haldoklik, vagy már csak pislákol. ” Tessék elképzelni, hogy az a magyarul már gyengén, vagy alig tudó fiatal ember, aki a fentieket elolvassa, azt fogj a hinni, hogy magyarul ”64 könyvek vannak, ” ”329 újságcikkek. " sőt: 61ovakoshintó, duplákcsövűpuska, melyet fel kell akasztanunk a két fogasok egyikére mielőtt eljárjuk a kállai kettősöket. Azt is megtudja majd a kebelünkből kiszakadni készülő magyar, hogy az ember, ha bibliográfiát ír, akkor ’’egyébként" tanár is lehet, de az sem elég, hogy egyébként tanár és könyvtáros, még akadémiai munkásságáért is nagyra becsülik és ezt a munkákat az egyetemeken végez. Egyesek szerint hármak azok az újság, melyek között a Vörös Rébék díjat el kellene osztanunk, ugyanis állítólag két másik lap is lehozta már ezt az izét, amelyet mi a Sándor E. Chomos szerkesztésében megjelenő Nyolcadik Törzs-ben olvastunk. Ha ez igaz, mi mindhárom lapnak gratulálunk. Már igazán csak az hiányzik, már valóban csak azt várjuk, hogy egyszer azt fogjuk valamelyik laptársunkban olvasni, hogy; — Pláne Mari, hová mész ? — Sőt, a színházba. Egyébként arra a nem valószínű, de feltételezhető esetre is gondolván, hogy talán a fent említett három lap (hármak lap, vagy három lapok?) szerkesztői közül egy olvasni js szokott, nem csak írni, meg kell említenünk: Vörös Rébék nem párttag, nem szélsőbaloldali kékharisnya, nem az emigrációban széthúzást keltendőként irányított kémnő, hanem Arany János egyik bal-ladájának hőse. (Nem, Arany nem a nagytőke embere és abal-ladánaknincs jobboldali, jobb-lada változata!) —Sz.L. 40