Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
ke az argentínai magyar színtársulat vendég-fellépései, forró színházi estéi. Volt több magyar újság is, működött rádió és két könyvesbolt. A bencések Szent Imre Kollégiumának falai kozott számos magyar megmozdulás talált otthont, de színvonalas kulturális rendezvényei voltak a reformátusoknak és az evangélikusoknak is . Erre az időszakra esik a regösök már említett magas igényű mozgalma. Aligtízévtelt el s a szanpaulói magyar élet összezsugorodott, valóban a magyar szétszórtság holtágává lett. Az egyesületek tagjaiktól elhagyva, üres, élettelen vázként éktelenkednek. Hová lettek a magyar kultúra emlőin nevelt fiatalok százai? A fiatalok nem érzik magukénak az egyesületeket, idegen, teljesen korszerűtlen számukra a múltba temetkező, ajelent szinte tudomásul sem vevő szemlélet. A cserkészet sok áldozattal elvégezte a maga feladatát, de a felnőtt társadalom soha nem készült fel arra, hogy e fiatalokat átvegye korszerű, magyar közösségi élet keretében. Így közűluk azok, akik ragaszkodnak magyarságukhoz, visszavonultak szűk baráti csoportokba. — Mi lehet a jövő útja? Tapintatos munkával megkeresni és megtalálni a magyarsággal való szellemi kapcsolatok lehetőségeit, olyanformában, mely megfelel a brazil viszonyoknak. Színvonalas, korszerű magyar szellemi élet kívántatik. Bármennyire is lehangoló a szanpaulói magyar közösségnek képe, élnek még reményt adó próbálkozások. A cserkészet hősiesen küzködik, most indul a legkisebbek magyar kurzusa, ragyogóan működik a néptáncegyuttes, bíztató jel a Szabadegyetem megfiatalodása. A kultúregyesűlet vezetői kapcsolatokat építettek ki a brazil közvélemény felé. A jó magyar ügy így megfelelő visszhangot kaphat. Ahhoz azonban, hogy életképes legyen a magyarság, a hallgató, visszavonult harmincasnegyvenes nemzedéknek kell átvennie a vezetést. Meg kell fogaimazniok mondanivalójukat és megteremteniük saját képűkre alkotott szervezetűket. Ne álmodozzunk nagy folyóról. "Érjük be a lassan csörgedező, tovacsobogó csermellyel. Csali arra vigyázzunk, hogy a víz kristályos, tiszta maradjon." A rendkívül érdekes előadást valóságos nemzedéki dialógus követte, a húszasok, a harmincasok és az idősebbek között. Az idősebbek önvizsgálattal saját mulasztásaikat mondták el, de ugyanakkor kérdőre vonták a hallgató középnemzedéket. S e nemzedék tagjai, a hajdani regösök és barátaik, elmondták csalódásaikat, de kritikájukat is nevelőikről, kik jószándékkal bár, de túlidealizálták a magyarság képét, s az álmok és a valóság összevetése törést okozott. De nem hallgatták el azt sem, hogy magyar nevelésűket csonkának érzik. Mert az alapokra soha nem került rá a magasabb rétegek emelete. Magukra maradtak akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna a nevelés továbbfolytatására. A legfiatalabb nemzedék, a mai cserkészvezetők, drámai felhívással fordultak idősebb társaikhoz: a szülők és a társadalom közönyében egyedül már nem bírják a munkát. Szenttamásy János, Szarukán András, Lepinné Szily Alinka, a Hársi testvérek, Pillémé, Lovas Tibor, Tóth László voltak a vita szóvivői. Troykó György hozzászólásában a nemzedéki szakadék okait és a hídverés lehetőségeit elemezte. A dialógusnak ebben a forró légkörében érett össze az immár másfél napja tömör programban elmélyülő szemináriumi közösség meleg baráti körré. Lelkiismereti kapuk nyíltak meg, feladatok születtek és talán az ér elindulhat útjára. Az estét újból vetítés, ezúttal vidám filmvígjáték fejezte be. Utána Pillémé Tirczka Évabezártaaszemináriumot. Elénekeltuka Himnuszt. Kézfogással búcsúztunk egymástól. Este tíz óra volt. A kanyargó földúton vilióztak a hazainduló autók lámpái. A kerítésnél eukaliptuszok őrködtek. Kiürült a regösök tanyája.— 21
