Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám
Erdély hagyománya. A századok során erről sokszor megfeledkeztünk, örvendetes, hogy Közösségünkben újra sikeresen felélesztettük. Sorainkban a legkülönbözőbb meggyőződésű egyének is megférnek, baráti alapon , s kifelé is nagyobb türelmet mutatunk, mint akármelyik más csoportosulás. Igazi érettségre vall, hogy a Magyar Népköztársaság követségi titkárát is udvariasan fogadta személy szerint mindenki, még azok is, akik jelenlétét egyébként kifogásolták itt. A tolerancia elvét azonban ki kell egészítenünk azzal a belátással, hogy másokra, akik nincsenek sorainkban, akik esetleg nem is értenek velünk egyet, vagy akikkel mi nem értünk egyet, nekünk szükségünk van. Érdekünk, hogy minden becsületes magyar intézmény gyarapodjék, fel virágozzék Amerikában, beleértve elsősorban minden magyar egyházat, tanintézményt és a cserkész mozgalmat. Nekünk sohasem volt, és sohasem lesz az a célunk, hogy olyan intézménnyé váljunk, ami ezeket helyettesítené. Sőt, tagjainknak ott a helyük ezekben az intézményekben, s vállalniuk kell a legkeményebb munkát ezek keretén belül is, közös célunk érdekében. Majdnem minden évben elhangzik itt, e helyen, a záróünnepség keretében az az óhaj, hogy konkrét munkát jelöljünk ki, hogy konkrét temeket készítsünk a jövő évre. A Közösség azonban csak a formát adhatja meg, s legfeljebb koordinálhat. Egyéni, helyi jellegű vállalkozások kellenek. A problémák mások Columbus, Ohióban, mint Nyujorkban, s megint egészen mások Portlandban. A helyi vagy regionális gyülekezetek létrehozását nem tudjuk eléggé sürgetni. Ezeken belül kell megoldani a fennálló intézmények támogatását, a nemlétezőknek a pótolását. Alkotmányunk szerint minimális követelményünk van helyi szinten: valamilyen, bármilyen aktivitásnak a jelentése minden évben, még ha csak egyetlen rendezvényről volna is szó. Csak remélhetjük, persze, hogy az aktivitás nem csupán csoportos borozgatásban nyilvánul meg. Így hát rajtatok múlik minden kezdeményezés. Alakítsatok köröket, gyülekezeteket, s vállaljatok közös projektumokat, munkát. S informáljátok a Közösséget dolgaitokról. Ntocs jobb érzés annál, mint ha tudjuk, hogy — mondjuk — Nyujorkban tesznek valamit, amiről Portland is azt tudja, hogy részese volt, mint ahogyan a nyujorkiak is tudják, hogy a portland! munka az ő nevükben is történik. A rengeteg egyéni akció, ha nyilvántartjuk, hatalmas összképpé áll össze. Humoros, de egyben szomorú is, hogy ma csak a magyarországi szervek tudják pontosan, mi történik, mi nem történik nálunk. Ez a mi égbekiáltó felelőtlenségünk miatt van így, s ezen változtatni kötelességünk. Ne várjatok a választott vezetőségtől csodákat. Noha sokszor emberfeletti munkát végzünk, nem lesz soha elég az, amit érdeketekben tehetünk. Magyar attitűd ez: csinálja a kormány, a vezetőség, a rendezőség. Legyetek annyiban amerikaiak, hogy az iniciatívát ti ragadjátok meg, s dolgozzatok ti is, a magatok portáján összhangban, keményen. Amit innen útravalóul adunk nektek, az nem egyéb, mint az a lelkűiét, ami bennünket is hajt. Ezt vigyétek haza, ápoljátok, adjátok tovább. A nagy erdélyi költőtől, Reményik Sándortól fogadjátok az igét búcsúként is, áldásként is: Egy lángot adok, ápold, add tovább; Csillaggal álmodik az éjszaka, És lidércfénnyel álmodik a láp És öröktűzzel álmodik a szívem. Egy lángot adok, ápold, add tovább, És gondozd híven. 9
