Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
tos esetnek a megoldását — a közős magyar érdekre való tekintettel — meg fogja találni. — Csia József, Lakewood, OH. Kedves József Bátyánk! Leveled belső logikája kérlelhetetlen. A baj az, hogy Te, mint sok más jóravaló, jóhiszemű barátunk, ebben az esetben az illető urak önvallomásának, állítólagos (vagy volt) rangjának adsz hitelt. Nem tételezed fel, hogy aki professzor, az csalhat, vagy hogy a felsorolt forrásmunkák esetleg nem léteznek mind, vagy nem hitelesek, vagy nem azt támasztják alá, amit a szerző állít, vagy hogy az adatokból levont következtetések módszerileg nézve tarthatatlanok, vagy hogy az illető úgy szelektálja anyagát, hogy az jöjjön ki végeredményében, amit éppen ki akar mutatni. Pedig ez mind nemcsaklehetséges, de — adott esetünkben, több szempontból ítélve — sajnos valószínű is. Én válaszolok András helyett, mert a nyelvészet az én szakmám, nem az övé. (8 a tendenciózus történetírásra reflektált, de az alapkérdés nyelvészeti.) Magam is egyetemi tanár vagyok, jó minőségű egyetemen (bár sem szumírológus, sem egyiptológus), így a nyelvészet módszereibe valami betekintésem volt már pályámon. Hogy Baráth pl. egyetemi tanár volt Kolozsváron, nem kétlem, de merem állítani, hogy nem nyelvészetet adott elő, vagy nem úgy, ahogyan ma fogalmaz. Aki pl. a "peremes"-ből vezeti le a pirámis szót, azzal szóba se érdemes állni, még műkedvelő nyelvésznek sem. Kimondom: ha pénzért csinálja, akkor sarlatán; ha nem, a témába belezavarodott. Könyvei annyira, de annyira nevetségesek, hogy cáfolni se érdemes állításait, mert aki evvel időt tölt, maga is nevetségessé válik. Badinyi Jósról sem vonom kétségbe, hogy egyetemen ad elő. Nem tudom azonban, hogy mit. (Szerinted történelmet, de ennek is sok ága-boga van.) Mert ha nyelvészetet, akkor aligha ismerik el intézményének oklevelet másutt, hisz amit űz, az már nem is csupán jóindulatú naívság, hanem egyszerű ostobaság. Milyen jó, kedves József Bátyám, hogy pl. az orvosi tudományban nem lehet úgy kontárkodni, mint a nyelvészetben. Mi lenne, ha akárki nekiállhatna, összehordott olvasmányokból merített, megemésztetten adatok alapján kioperálni a másik vakbelét? Pedig a nyelvész kiképzése nem vesz kevesebb időt igénybe, mint az orvosé. Lásd pl. Dr. Kazár Lajos cikkét a japán nyelv összehasonlításának nehézségeiről: egy emberélet nem elég ma már ahhoz, hogy akár csak egy részletkérdést kimerítően áttekinthessen valaki, komoly felkészültséggel. De Baráth a világ összes nyelvéhez ért . . . hát erre mit is lehet mondani? —éji Ludányi Andrásnak: Sajnálom, hogy előfizetési felhívásotokra ilyen későn válaszolok. Romániából hazajövet, ahol hat hónapot töltöttem, találtam egypár mutatványszámot, amit nagy érdeklődéssel olvastam .... Helyeslem vállalkozástokat, a lapban felvetett problémákat fontosnak tartom. Talán az tetszik a legjobban, hogy a lap igyekszik egy "baráti közösség" kiadványa lenni. Remélhetőleg a jövőben is meg fogja érdemelni ezt a jelzőt és a viták baráti alapon, mások véleményének a tiszteletben tartásával fognak folyni. Ez az út gyönyörűséges, de göröngyös, mert mindig vannak szektások, erőszakosak, mindent mindenkinél jobban tudók. (Ez valahogy hozzátartozik az emigrációs és a kisebbségi lelkiállapothoz, ha viszont ezeket kizárjuk, magunk esünk szektásságba.) — Vincze Lajos, Bowling Green, OH. ITT-OTTnak: Sajnálom, hogy a forradalomról megemlékező írásommal Laping Ferencet megbántottam, nem állt szándékomban, elnézését kérem (ITT-OTT 10:2, 38-39). Tudom, hogy sok fáradsággal, kitartó, szívós munkával szerkesztette könyvét, s azt is tudom, hogy ezt nem pénzért tette, szolgálni akart vele, tenni akart valamit a magyarságért. Ezért pedig csak elismerés és köszönet illeti. Személyes véleményem csupán, hogy a lincseléseket nem kellett volna olyan nagyszá-41
