Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám
gészítik egymást, megyényi területek mozaikjává változtatva a Kárpát-medencét. Ez pedig csak ágy lehetséges, ha ezek a késő avar tömegek megérték a honfoglalást. Azt, hogy megérték, nemcsak ez a következtetés bizonyítja, hanem néhány közös temetőjük is ... . Mármost történészeink azt tanították, hogy a kései avarok, amennyiben fennmaradtak volna is, nyelvükben elszlávosodtak. Ha ez így lenne, akkor azt várnánk, hogy a honfoglalás kori, korai Árpád~kori Magyarországon a késő avar temetők által elfoglalt nagy területek helynevei szlávok lennének, Árpád magyarjainak szállásterületeit pedig magyar helynevek jellemeznék. Ám nem így van: mind a késő avar, mind Árpád magyarjainak települését majdnem teljes egészében magyar helynevek töltik ki. Szláv helyneveink főként a peremvidéken találhatók s itt-ott (pl. Dunántúlon és Erdélyben) azon belül is nagyobb foltokban. Ha most az ember levonja e tapasztalatból a megfelelő következtetéseket, akkor kénytelen feltenni, hogy a "késő avarok" nem hogy szlávul beszéltek volna, hanem bizonyosan magyar nyelvűek voltak, hiszen ők nevezték el a terület helyeit! Mindez tudományosan erősíti a székelyek és göcsejiek néphagyományát, miként el is várható, hiszen a néphagyomány legfeljebb részleteiben téved, de lényegében nem! A magyar történelem pedig nem holmi kiagyalt dákó-román elméleten alapszik. De hadd térjek vissza László Gyulához: Még a legnagyobb óvatosság mellett is annyit leszögezhetünk, hogy az első — avar kori — honfoglalásnak az írott történeti források nem mondanak ellent, inkább mellette magyarázhatók. De más, józan meggondolások is erősítik ezt a feltevést. Induljunk ki abból, hogy történészeink eddigi felfogása helyes és Árpád magyarjai nagy tömegű szlávságot vagy elszlávosodott avarságot találtak volna itt a Kárpátok medencéjében. Mi kellett volna |hogy| törvényszerű követelménye legyen ennek? Pontosan az, ami a dunai Bolgárországban lejátszódott. Ott a kis tömegű bolgárság nagy tömegű szláv lakosságra telepedett rá — és három-négy nemzedék alatt elszlávosodott. Ha Árpád magyarjai olyan nagy lélekszámú szlávságot találtak volna itt, mint ahogyan eddig tanították, akkor mi ma szlávul beszélnénk. Ámde nemcsak a józan ész érvel így, hanem bizonyságunk is van arra, hogy a hódítók által szolgasorba vetettek nem szlávok, hanem színmagyarok voltak. A XI., XII., XHI. századi szolganeveink döntő többsége ugyanis magyar név, természetesen nem számítva a keresztény neveket. Ebből a tényből is egyértelműen következik az, hogy a hódító Árpád hadai itt nagy tömegű magyarságot találtak. 10.2. Egyelőre nehéz lenne eldönteni, vajon az Árpáddal érkezett nép volt-e a feltételezett "keleti uráli" nyelv hordozója, vagy a "kései avarság." A valószínűség inkább az avarság felé fordul, mert annak első hajtó ereje biztosan Ázsiából szakadt ki, sőt valószínűen Belső-Ázsiából, aK.u.-i 6. század második felében. De Belső-Ázsiában lelték meg az un. Orkhon-feliratokat is, amelyeknek jeleivel legnagyobbrészt azonosak a székely rovásíráséi. —A belső-ázsiai avarságról azt mondják, hogy mongol, ill. kevert fajú és valószínűen török nyelvű volt. A nyelvükre vonatkozó feltevést a valóságban nem sikerült bizonyítani. Talán a birodalmát vesztett belső-ázsiai avarságnak nyugatra menekült része képezi az összekötő láncszemet a japánok felé. Ha ez az elgondolás helyes, akkor legfeljebb vékony, ótörök.nyelvű vezető réteget kell feltételezni az avarság zöme felett, tehát a korai avarok nagy része is uráli nyelvű lett volna.— 31
