Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám
Tudod, akit a világ minden országából kitiltottak, Is csak illegálisan el a földön. — Ja, hogyne . . . emlékszem. (5 mega Vanekár. De ragyogó alakok voltak! — Én is valahogy úgy érzem magam. Mint Senki Alfonz. — Eredj már — nevetett. — Hiszen te csak a világ feléből vagy kitiltva! * * * Sokáig nevettünk ezen. Meg máson is. Ami téma akadt. Felvidulva, bizakodón és reményekkel eltelve hagytuk ott a kávéházat. A vonat kényelmes ülésén — amely hazarepített bennünket — gondolatban már előrejártam. A legközelebbi kiruccanásnál. És a kioszknál. Ahol már várni fognak új világunk ismeretlen-ismerősei, társai, eseményei újságunk lapjain, / Body Pál (Columbus, Ohio): VÁROSTERVEZÉS MINT AZ AMERIKAI MAGYARSÁG MEGMARADÁSÁNAK ESZKÖZE Megtartott előadás, ITT-OTT/MBK Találkozó, Lake Hope, Ohio, 1976. szept. 3. Az amerikai várostervezés újabban nagy súlyt fektet a belvárosi városnegyedek (urban neighborhoods) felújítására és fejlesztésére. Ez az irányzat nagy lehetőséget biztosít a még létező magyar települések belvárosi megőrzésére is. Hozzászólásomban a témát gyakorlatilag, három alapvető kérdés szempontjából szeretném megvilágítani: 1) mi a helyzet most? 2) mi lehetne a helyzet? 3) mi a teendő? Az első kérdés lényege: hogyan magyarázható az a várostervezési koncepció, amely a magyar városnegyedek megőrzését lehetővé tenné? Leginkább úgy adhatok erre választ, hogy röviden áttekintést adok az amerikai várospolitika erre vonatkozó fejlődéséről. Az "urban renewal" féle várospolitikai irányzat tekinthető az első jelentős amerikai városrendezési tervnek. 1949-ben iktatta törvénybe a kongresszus. Mint tudjuk, egy rendkívül kezdetleges és célszerűtlen városrendezésről volt szó, amely nem vette tekintetbe az urbanizációval járó súlyos társadalmi, gazdasági és lélektani problémák szerepét. Az elhanyagoltbelvárosi lakónegyedeket menthetetlen "slum"-nak bélyegezvén, ezeket lebontották, a lakosságot tömegesen kilakoltatták, azonban csak nagyon hiányosan gondoskodtak az otthontalanná vált lakosság anyagi Is társadalmi szükségleteiről. Nem volt meglepő tehát, hogy ennek a várospolitikának hibái egy hosszas vitára vezettek az amerikai urbanológusok köreiben. Ennek következtében alakult ki a jelenleg elfogadott városfejlesztési koncepció. Ennek kiindulópontja az a nézet, hogy a belvárosi lakónegyed nem szükségszerűen jelent romlott társadalmi elemet, hanem sok esetben egy európai bevándorlókra visszavezethető társadalmi rendszer kialakulását az amerikai nagyvárosban. Ezért a belvárosi negyedet nem felszámolni kell, hanem megőrizni és lakhatóvá tenni. Ez az a koncepció, amely jelenleg az amerikai várostervezési elmélet egyik fontos törekvését is képezi. Ennek megvalósításában a legfontosabb törvényhozási eszköz az 1974- ben elfogadott Housing and Community Development Act (HCDA). Újító és lényeges rendelkezéseit két pontban foglalhatjuk össze: 1. Állami segélyt biztosít a belvárosi szerény jövedelmű lakónegyedek tervszerű megmentésére, elsősorban a célszerű tervezés, a lakásépítés, a környezetvédelem és a közszolgáltatások segélyezése által. 2. Ezt a segélyt úgy lehet igénybe venni, hogy a városnegyed megteremt egy 16
