Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 3. szám
gom" c. kisgyermekek játékoskönyve nyújtott nagy segítséget eleinte. Igyekeztem változatos és korukhoz illő anyagot összeállítani. A nagy korkülönbség miatt /3 évestől 12 évesig/ két részre osztottam a csoportot. Azóta egyes gyakorlatokat közösen végez a két csoport, más összeállításokat pedig az egyes korcsoportok külön végeznek. A legnehezebb e módszer kivitelezésében az egész társaság figyelmének állandó lekötése. Az első évben egy órás összejöveteleket tartottunk, az iskola szombatonkénti foglalkozásaitól függetlenül. A gyakorlat azt bizonyította, hogy a gyerekek jobban figyeltek és eredményesebb munkát végeztek hétköznap délutánonként, amikor nem a magyar nyelvtan, olvasás, történelem órák gondjai terhelték őket. 1976-ban két órára bővült a foglalkozás tartama, hogy kellő idő jusson az egyes korosztályok tananyagának gyakorlására és, hogy a kötelező munka mellett testedző bemelegitőt és levezető játékokat is végezhessünk. A fent említett gyűjtemények alapján szinpadi összeállítást készítettem, melyet a gyerekek pár hónapos munka után előadtak az iskola Mikulás, majd Karácsonyi műsorán, később az 1976-os Pontozó Néptáncverseny elődöntőjén is. "Kaszálj, kaszálj pók," "Járjunk táncot," "Bújj, bújj zöldág" és hasonló egyszerű táncos játékok alkották a "müsorszámot," 3-6 évesek szereplésével. A nagyobbaknak, 7-12 éveseknek először saját összeállításomat, "Somogyi táncok" címmel tanítottam — koruknak megfelelő játékok, egyszerű tánclépések használatával. Mindkét tánc kísérete a gyerekek élő éneke és saját citerajátékom volt. Az élő kiséret sokkal változatosabb előadásra nyújt lehetőséget, mint a "gépi" zene, mely elnyomja a gyerekek hangjának és mozgásának frissességét, nem követi lépéseik ütemét. Az első két évet kiértékelve tudni kell, hogy eleinte még a ritmusra való járással is baj volt. Ebből eredően nem minden ritmusra való kar- és lábmozgás sikerült. Ezt nem is lehetett elvárni tőlük, hiszen amerikai iskolai nevelésük nagyon hiányos e téren. Ezért vezettem be a bemelegitőt zenére lépés és mozgásgyakorlatokkal, melyek észrevétlenül is fejlesztik a gyerekek ritmusérzékét. Ez a tánctanitás legfontosabb eleme, e nélkül nem várhatjuk el tőlük, hogy később jó táncosok, nótások legyenek. Állandó figyelmeztetés árán éneklésben is sokat fejlődtek és a játékok előadásához szükséges bátor beszédben is. A magyar nyelvben való gyakorlatlanság több esetben vontatott beszédben nyilvánul meg, melyet hosszas foglalkoztatás és az eredmények dicsérő méltatás küszöböl csak ki. 1975 Karácsonyára Betlehemes Játékot is tanultak a gyerekek, külön szerepekkel, jelenetekkel. Volly István "100 Népi Leányjáték" és a Népzene Tára "Jeles Napok" kötetét használtam alapul saját elképzelésem színpadra viteléhez. 1976-ban is bemutattuk ezt, és a kis előadás sikeréhez nagyban hozzájárult a szülők ünnepi hangulata is. Az 1976-77-es magyar iskolai tanévet már több tapasztalattal és a gyerekek képességeinek biztosabb ismeretében kezdtem. Nagy segítségemre van a "Gyermektáncok" c. gyűjtemény, Szentpál Mária szerkesztésében. Ritmikai gyakorlatok, etűdök, játékok, táncok alkotják tartalmát, zenei melléklettel és táncleirásokkal. Bevezetője igen hasznos Útmutatóul szolgál a nevelő részére. A fenti szakirodalom alapján tanulták idén a nagyobbak a "Danikáné" c. kompozíciót, a kicsik pedig az "Uj vár" c. játéksorozatot. 35
