Itt-Ott, 1977 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 3. szám

hiszen azt nem is lehet elvárni. Csupán azt szeretnénk érzékeltetni, hogy mig Romániában Groza hatása érvényesült, a nyers román sovinizmus nem nehezedett olyannyira az erdélyi magyarságra mint a jelenlegi neo-sztalinista és soviniszta kis diktátor uralma alatt.

Nicolai Ceausescu által képviselt szélsőséges román sovinizmus kilengéseiről az utóbbi években sokat hallottuhk. S épp úgy hallottunk az erdélyi és romániai magyarság érdekében megmozdult külföldi magyarság ténykedéséről. Arról azonban már kevesebbet tudunk, amit a hazai magyar kormányszervek és kultúrintézmények tettek a határon túli magyarság érdekében — függetlenül attól, hogy erről a kérdésről Magyarországon eddig nem igen lehetett beszélni. A Szovjetunió ugyanis nem engedte meg, hogy az általa "béketábor"-nak nevezett keleti blokk csendjét egy ilyen nemzeti ellentét megzavarja. Az elmúlt egy-két év folyamán azonban a helyzet erősen megváltozott. Ma már az erdélyi és általában a kisebbségi sorban élő magyarság helyzete nyilt kérdés, s ma már mindenki beszél róla — annak ellenére, hogy az ezzel kapcsolatos diplomáciai lépések nagyrészét még mindig homály fedi. Sőt, az utóbbi időben már cikkek is jelennek meg a kisebbségi magyarság sorsát érintő kérdésekről olyan tekintélyes újságokban és folyóiratokban mint az Élet és Irodalom, Valóság, Kritika, Tiszatáj, stb. s e cikkek egyrésze — a helyzethez képest — már valóban merészen fejtegeti a kérdést. /S itt nem csak Illyés Gyula un. "baszk" cikkeire célzunk./

Egy ilyen cikk például a 20,000 példányszámban megjelenő, és szinte minden magyar intellektüel által olvasott Kritika c. budapesti folyóirat februári számában megjelent recenzió E.Fehér Pál tollából, mely egy közelmúltban kiadott Petru Groza életrajzról számol be. A megnevezett monográfia a nagy tekintéjü moszkvai Novij Mir /Uj Világ/ c. folyóirat 1976 októberi és novemberi számában jelent meg. Szerzője Feodoszij Vidrasku, mint neves publicista és történész már régóta foglalkozik román történelemmel, illetve a románszovjet kapcsolatok múltjával. E tanulmányában Petru Grozát mint a nemzeti sovinizmus ellenfelét és a nemzetek közötti megértés harcosát értékeli ki, s az elmúlt pár évtized román sovinizmusával kapcsolatban egyes helyeken szinte nyersnek mondható kifejezéseket használ.

Az első kérdés mely Vidrasku munkájával kapcsolatban eszünkbe ötlik az az, hogy vajon a Novij Mir közölte volna-e Vidrasku román sovinizmus-ellenes müvét felsőbb jóváhagyás nélkül? A második kérdés pedig: Vajon recenziózhatta volna-e E. Fehér Pál Vidrasku müvét a Kritika hasábjain a szerző sok nyers kitételének idézésével hasonló felsőbb jóváhagyás nélkül? ügy véljük, hogy a felelet mindkét kérdésre csak "nem" lehet. S a következtetés pedig csak az, hogy ma már a szovjet nagyhatalom is kezd beleunni Ceausescu román diktátor soviniszta üzérkedéseibe, s hogy ezt a magyar politikai vezetőségnek is tudtára adta.

Persze mindebből messzemenő következtetéseket levonni a jövőre vonatkozólag még nem lehet. S egyelőre másra nem is gondolhatunk, csak arra, hogy — akár nyugati, akár keleti nyomással— az erdélyi és az egész romániai magyarság részére a legelemibb emberi szabadságjogok gyakorlását biztosítsuk; illetve azoknak kik a cél érdekében külföldön vagy Magyarországon küzdenek, a legmesszebbmenő elismerésünk kifejezzük.

14