Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám
I I kodhat az ilyen tehetségekkel s így kilátásaink bizakodóak lehetnek. A magyar kormány már évtizedek óta szorgalmasan munkálkodik — kitűzött céljuk: a cigányság beolvasztása a rendezett és fegyelmezett életkörülmények közé. Ez a szorgalmas munka csakis elméleti téren tudott illetve tud haladni. Természetesen az államnak sem volt könnyű munkája. Különösen a távolabb eső településeken, tanyákon — ahová a kultúra és a civilizáció egyébként is a leglassúbb áramlatként húzódik — sok esetben a szülőket pénzbüntetéssel szorították gyermekeik rendszeres iskolai oktatására. Az iskolák padjaiban nagy számmal foglalnak helyet a cigány származású fiatalok, s az állam által felajánlott ösztöndíjat a tehetségesebbek már középiskolás korukban élvezhetik. Ezek a fiatalok a szellemi képességükhöz mérten dolgozni s a társadalom hasznos tagjai szeretnének lenni. Ehhez már nem a rendszer anyagi támogatása, elvi-elméleti célkitűzései szükségesek, hanemakömyezetükbenéloemberektiszta, önzetlen, segítőkész magatartása, nagyfokúműveltsége és nem utolsósorban az a tény tudata, hogy manapság, e fejlett technikai, létjogosultságé világban szorgalmas, rendes, becsületes embernek nem származni, hanem születni kell. Fájdalmasan kell gondolnom a jelenségekre: ahogy a kis cigánygyermekek az óvodákban és az elemi iskolákban megszeppenve, értetlenül kutatják a megaláztatások pillanatait mindaddig, míg kis elméjük tudomásul veszi a rájuk háruló megkülönböztetései valódi okát. Ezekapicíny emberkék már eleve szomorúságra vannak ítélve s gyermeld világuk a forró nyárban is vacogni kényszerül. Részvéttel keU éreznénk minden szenvedő, minden jogfosztott közösség iránt. Az ember földi rendeltetése, hivatása és felelősségérzete a jelenben több mondanivalót tartalmaz, mint a múlt időben bármikor. Az ember már nem az ösztön lénye — a huszadik század a tudatlényt próbálja a világ birtokosává emelni. Csupán ezeket az alapvető gondolatokat kéne szem előtt tartanunk, hogy bírálatainkkal csakis az igazságot, a színtiszta igazságot szolgáljuk. A magyar cigányság égető problémája a mai napokban is a felszínt korbácsolja és nagyon sokan ácsorognak e percekben is Ma város kapuja előtt fényért és szeretetért.”— A szabadság nem perzsavásár. Nem a te árud. Milliók kincse az. Mint a reménység, napsugár, tavasz, Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva Ráönti illatát a szomjazó világra, Hogy abból jótestvéri jusson Minden szegénynek ugyanannyi jusson. Míg több jut egynek, másnak kevesebb, Nincs még szabadság, éget még a seb. Amíg te is csak másnál szabadabb vagy, Te sem vagy még szabad, te is csak gyáva rab vagy. Heltai Jenő 7
