Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 3. szám
Nagy Karoly (Somerset, NJ): HÚSZ ÉV UTÁN KlLMÉlLKEIffiÉSffilg: Évfordulós évet élünk, az 56-os forradalom 20—ik évfordulóját (s az Egyesült Államok megalapításának 200-ik évfordulóját is) ünnepeljük ebben az évben. Akik húszegynéhány évesek voltunk amikor 56-ban külföldre jöttünk, ma negyvenegynéhány évesek vagyunk, kétfelé osztja életünket az 56-os évforduló: felét Magyarországon, másik felét külföldön töltöttük. Tízévesek voltunk mikor véget ért a második világháború, romokban és a megszálló katonák teljes kiszolgáltatottjául hagyva a hárommillió koldus országát, ahonnan "kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk." Kővetkező tíz évünk — eszmélkedésünk tíz esztendeje — a totalitarianizmus gyilkos tombolásának, a rettegéseknek, a hazugságoknak, a zsarnokságnak az évtizede volt. Aztán jött életünk felezője s talán legdöntőbb élménye: az 1956-os forradalom, az őszi Tavasz, az októberi Tűz Márciusa, ami egy emberségesebb élet lehetőségét Ígérte és vajúdta vérben a Duna-Tisza tájon. S mikor azt is vérbefojtották a nagyhatalom tankjai, Petőfi gyilkosainak ükunokáit küldve bimbózó remények eltaposására —, akkor sokan eljöttünk. Mostanra már külföldön is annyi évet éltünk mint Magyarországon. Sokunkban elhalványodott már az adósság- és felelősségérzet származásunk népe és annak sorsa iránt. De sokan vagyunk olyanok is, akik ma is úgy érezzük, hogy magyar feladataink is vannak. Nekünk két hazát, két életet, két sorsot adott a történelem, ez nem csak állapot hanem többlet is, nem csak adottság hanem felelősség is, ezt nem csak elviselni lehet, hanem lehet hasznosan és alkotóangyümölcsőztetni is a magunk, népeink, az emberiség és a minket követők jobb jövője javára. Hogyan? Néhány részletfeladatot már elkezdtünk munkálni. Létrehoztunk néhány szervezetet és közösséget. Elindítottunk egy minden véleménynek szabad kifejezési lehetőséget nyújtó kőnyomatos fórum-folyóiratot. Létrehoztunk egy friss, következetesen minőségigényes, az érzelmi, politikai megközelítésekkel szemben racionálisabb és emberi szabadságközpontúbb gondolkodást, elemzési módszert, felfogást, tudatot. Létrehoztunk egy olyan anyanyelvi és magyar iskola mozgalmat és nemzetközi szakmunka programot is, amely a következő magyar származású nemzedékeknek tartalmilag és szakmailag színvonalasan adja át a magyar nyelvet és kultúrát. Lehetőségeket, befogadóképességeket és néhol igényt segítettünk teremteni arra, hogy tizenötmillió magyar Magyarországon és a Világban keresse és megtalálja az egymással való kézfogás, az egymás kultúrája, művészete és sorsa számontartásának néhány eddig kevésbé gyakorolt módozatát. De a részletfeladatok további művelése mellett úgy érzem, hogy húsz év után el kell kezdenünk a tágabb, a térben és időben szélesebb és mélyebb kérdéscsoportok megválaszolásának a kimunkálását is. Van-e, lehet-e külföldi magyarnak a kétkultúrájúságából adódó sajátos, az önmegvalósításon túl is elvégezhető, elvégezendő közösségi, történelmi feladata., csak-általa-betöltheto szerepe, csak-általa-művelhető műfaja, hivatása, csak-általa-megalkotható-életműve? Igényli-e, elvárja-e, elvárhatja-e ilyen sajátos történelmi hivatás betöltését nép, nemzet, közösség és egyén ? Vállalják-e, vállaljuk-e ezt a feladatot s képesek vagyunk-e véghezvitelére mi: magyarságunkat is cselekvőén élő külföldi magyarok? 5
