Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
"SJNEJDER FÁNI" ITT-OTTnak; Kassay Dezső és Nagy Karoly Endre szóváltásával kapcsolatban (ITT-OTT 8:3, 38-39) lenne egy-két megjegyzésem, miután ez az én cikkemért, "Kipusztul-e a magyarság?" (ITT-OTT 8:1, 11-19) történt. Úgylátszik, egy-két olvasónak még mindig nem tetszik a magyar nép megszólaltatása, csak akkor ha a szájhagyomány a tiszta, erkölcsös lírát tükrözi. Nem akarok most foglalkozni ennek az elitista beállítottságnak történelmi, de nem csak magyar specifikumé jellegével, habár ez is megérné az időt, miután kidomborítaná szépen a társadalmi, eszmei és politikai tagoltságunkat, parasztságunkban való bizalmatlanságot. Itt csak egy pár szót szólnék a fent említett egyének véleményéről. A "Snejder Fáni" Alsóőrött énekelt változatát (mely Kassay szerint egy "aszfaltsláger még trágárabbá csúnyítása") több okból tettem a dolgozatba. Elsősorban éneklése után egy megjegyzés remekül rávilágított a magyar és német ifjúság, továbbá az alsóőri legények és lányok közötti kapcsolatra. Tehát a példa igenis illusztrálta és erősítette állításomat, hogy az elnémetesedés folyamata erős a Felső Őrségben. Viszont abból a szempontból, hogy a dal az alsóőri közösség egyetlen mindenki által ismert és énekelt magyar nyelvű dala, fontossága még nagyobb. Harmadszor, az a tény, hogy a legfőbb táncolás ünnepekkor (Flóriánnap, szilveszter, farsang) a "Snejder Fáni" képezi azt a dalt, amelyet a közösség vár egész este és amely a közösséget, ha csak egy pár percre is, de magyarságában összeköti, ez a tény nem maradhat az antropológus figyelmen kívül. Nincs tehát semmi joga az objektivitásért küzdő megfigyelőnek a saját, esetleg nyárspolgárias ízlését a népre erőszakolni, vagy éppenséggel az empirikus valóságot ilyen színes szemüvegen keresztül felfogni. Itt megjegyezném, hogy népdalaink elég szép része olyan, mely a középosztályok részére "nyomdafestéket nem tűr." Mindennek ellenére ezek vannak, a nép számára sok esetben pedig nagy jelentőséggel bírnak. Az, hogy a városias puritán nézet ezeket mindeddig szépen kihagyta, szemet fedett előttük, csak az urbánus erkölcsök, helyesebben annak kétszínűségére mutat. Misem jellemző jobban erre, mint Kassay felsőbbrendűségét eláruló megjegyzése: "Elfogadom és természetesnek is érzem, amikor a föld közelében élő paraszt | vagy a kávéházak parfőmgőzében dorbézoló polgár ?| a szavakat a maguk meztelenségében kimondja . . Viszont Kassay nem szereti, hogyha ugyanez a paraszt műdalokat énekel ("aszfaltslágereket"). Itt megint csak megjegyezném, hogy a nép legalábbis a 19. sz. közepétől többnyire műdalokat énekelt, míg a városi polgárság csupán műdalokat és semmiféle igazi népdalt nem énekelt! Tehát ne ítéljük el ilyen gyorsan azt a népet, amely évszázadokon át elég 3zépen fenntartotta a magyar etnikumot. Néha még a nép is kilenghet egy kicsit. Nekik semmi kifogásuk nem volt a dolgozattal szemben, sőt örvendtek, hogy valaki velük is foglalkozik magyar részről, ugyanis 1921 óta csak az osztrákok gondolnak rájuk. Kassay az "írás|om| ra több megjegyzést tehetne ..." még, de ennél az egynél maradt. Persze áhhoz, hogy egy ilyen "szomorú és komoly témához" hozzászóljon más síkon időt kellene rászánnia. Én ezt a 9 oldalas "szomorú és komoly" témát szakmai felkéís szültségemmel és megfontolással írtam. Időmet angol nyelvű publikációra is fordíthattam volna. Szándékom ez esetben az volt, hogy a magyarság jelenkori problémáival, etnikumunk egy falusi példájával meggondolkoztassam az amerikai magyar fiatal olvasókat, akik még segíthetnének, harcolhatnának a népi sorvadás ellen. Az ügy reménytelenségét jellemzi, hogy a cikkről mindössze egy megjegyzés akadt. Sajnos ez a megjegyzés csak az emigrációs széthullást, generációk közötti szakadékot tükrözi. Az idősebbek továbbra is csali szülői szerepet vállalnak. Nagy, igen nagy és gazdagszínezetű tapasztalataikat avval kapcsolatban, hogy miért fogy a magyarság, nem hajlandók továbbadni a következő generációnak. Nem hallottam még öreg amerikás magyart, aki azt mondta volna, hogy "idefigyelj öregem, ha fenn akarod tartani a magyar etnikumot akkor ezt és ezt tedd, mert mi ezt és ezt tettük és az nem vált be." Ehelyett csak azt hallom tőlük, hogy milyen piszok a román, a tót meg 33
