Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
TAS?® (Kinti STK MAGYAR TANÁRI ÉRTEKEZLET AZ INDIANA EGYETEMEN Másféltucat magyar főiskolai tanár — koztuk e sorok írója — vendége volt április 2-től 4-ig a bloomingtoni Indiana University Ural-Altáji Tanszékének. Az értekezletet Sinor Dénes tanszékvezető szervezte meg s vezette le. Hivatalos címe az összejövetelnek: "In-Service Institute for Hungarian Studies." A költségeket az U.S. Office of Education (HEW) fedezte. A háromnapos megbeszélésnek célja: megtárgyalni, hogyan lehetne széles körökben felmérni a magyarságtudomány sztátuszát az amerikai/kanadai főiskolákon; megállapítani., hogy milyen segédeszközök állnak a magyarság—Magyarország iránt érdeklődő fő- és középiskolai tanárok rendelkezésére; kitervezni, hogy hogyan lehetne új anyagot előállítani és minél több főiskolán beiktatni a már meglévő tanrendbe; megvitatni, hogy ebbe a munkába mennyiben lehetne magyarországi szakköröket bevonni; végül pedig meghatározni, hogy mi a viszonya a magyarságtudománynak az amerikai magyar közösséggel. Sinor Dénest minden tekintetben dicséret illeti ezért a vállalkozásáért. Nemhiába az amerikai hungarológusok doyenje: elérte azt, hogy az amerikai kormány költségén, amerikai tanárok három nápig tárgyalhattak — magyarul. Ha csak ennyi lenne az eredménye az egésznek, akkor is újat s értékeset ért volna el. Ám a konferenciának konkrét eredménye is volt — hogy mennyire értékes, majd a kivitelezés mértéke dönti, el. Kiváló ötlet a számítógéppel történendő felmérése annak, egyáltalán kit, hol érdekelnének magyar vonatkozású segédeszközök. E munka elvégzésére vállalkozott Molnár Ágoston, az American Hungarian Foundation nevében. Sinor Dénesnek e téren egyébként nem kis tapasztalata van: a belső-ázsiai tudományokat részben e módszer segítségével vezette be s népszerűsítette Amerika-szerte. A továbbiak majdnem teljesen ennek a felmérésnek a kivitelezésétől, eredményétől függnek. Ha ez pozitív, akkor a segédeszközök megírására/szerkesztésére megfelelő szakemberek kéretnek fel. Az anyag előállítását és terjesztését valamelyik főiskola, esetleg Bloomington, vállalná. A lényege mindennek: felébreszteni az érdeklődést főiskolai körökben Magyarország iránt. Sinor Dénes és Máday Béla, a Hungarian Studies Newsletter szerkesztője, ki is mondták kereken: őket nem az (amerikai) magyarság érdekli, hanem Magyarország. Ennek a kitételnek könnyű megtalálni a magyarázatát. Az amerikai főiskolák felé nem közeledhetünk sem mint magyar emigránsok, sem mint az itteni magyar etnikum képviselői. Minden magyar tanár jól tudja, mennyire ki van téve annak a gyanúnak Amerikában, hogy elfogult. És ha elfogult, nem lehet objektív, ha pedig nem objektív, nem jó tanár . Erre a munkára tehát nem magyar tudósok, hanem magyartudósok, hungarológusok kellenek — akik "mellesleg" magyarok is. Mindez világos és helyes. De ez a hozzáállás sok esetben az illető tanároknak az amerikai magyar közösségtől való, bizonyos fokú elszigetelődéséhez vezet. (Ennek persze van egyéb oka is, ami többnyire e közösség természetében keresendő.) Ezt a következményt pedig igen sajnálatosnak tartom. Az igaz ugyan, hogy a belső-ázsiai tudomány nem az Amerikában élő belső-ázsiaiak érdeklődéséből virul. Azonban az amerikai magyarság puszta léte kívánatossá tenné a legmagasabb szintű együttműködését a magyarságtudományok művelőinek a magyar közösséggel. Az ilyen együttműködés, ha megvalósítható lenne, kétségtelenül jóindulatulag befolyásolná mind a magyarságtudomány, mind az amerikai magyarság további fejlődését. Magyarországnak pedig -- s ez alatt én nem a Népköztársaságot értem — mindkettőre szüksége van. Ha volt gyengéje a konferenciának, úgy azt a fenti kérdés elhanyagolásában látom. Tisztában vagyok azonban az e kérdésben rejlő nehézségekkel (lásd alább). 7
