Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám
FttFAF#ffiTISiÄ3L Denn nur vom Nutzen wird die Welt regiert. (Schiller) "A tüntetés egyetlen árnyoldala az amerikai sajté és TV teljes érzéketlensége volt. NBC kint volt, fel is vette, de úgy dönttottek, hogy inkább a newyorki prostituáltakról készített 2 és fél perces riportot hozzák le, mint a tüntetést.'1 (Magánlevélből, a május 8-i tüntetésről.) „ * * * A huszas évek valamelyikének egyik kora-nyári hajnalán szokatlan robaj remegtette meg Budapest egét. A főváros jámbor polgára háiéingben, gatyában rohant ki erkélyre, udvarra, s félálomtél bamba tekintetével végigszámyalta a kékellő határt, mígnem ráakadt szeme a hatalmas, vörös gépmadárra, ami lassú libegéssel ívelt el közvetlenül a sárga házsorok felett. Vén, kimustrált Caproni volt, abbéi a világháborús olasz mintábél, ami már a tervezőasztalon elavult. Négy nagy motorja is alig bírta taszítani a súlyos szerkezetet. A Piavénái nem egy ilyent láttak a bakák nekirepúini a hegyoldalnak, mert ha csak a közelükben pattant el a gránát, pilótájuk sokszor elvesztette az egyensúlyt, felhúzni pedig már nem bírt, hiába verte véresre tenyerét a gázkarokon. Annyi előnye volt azonban az otromba sárkánynak, hogy még zuhantában is csak cammogott. Olyan kényelmesen ülepedett meg a lejtőn, hogy személyzete legtöbbször még az orrát se vágta bele a műszerfalba. A roncs korul üldögélve, nyugodtan cigarettázva, dúdorászva vártak a békét hozó "Mani in altó!" kiáltásra. Ami azonban már akkor idejét múlta Olaszhonban, nagy szenzáció volt még egy évtized után is Pesten. Ki is vonult a repülőtérre a város apraja-nagyja megbámulni a város szörnyeteget, az olasz kormány ajándékát. Dehát azért is küldte a Duce, hogy a magyarok megbámulják. Külön fel is cicomáztatta a számukra, rápingáltatva a törzsére hatalmas fehér betűkkel azt a mondatot, amitől mindenkoroknak minden magyar szíve mindenkor ellágyult: "Giustizia per Ungheria!" Igazságot Magyarországnak! Mussolini jé emberismerő volt, s egy ócska Capronit csak megért, hogy a magyar nép kész bolondja legyen. (A szomszédot is jól ismerte. Romániába tucatszámra szállíttatta a farkasszopó ikreket, ércbe öntve, A Caproni már régóta az enyészeté, de Romulus és Remus a mai napig is ott melegszenek az ordasemse tőgyénél a napocai Kogalniceanu utcában, épp a Babeg-Bolyai Egyetem kapuja előtt. Erről dőrmögte egyszer az öreg székely, hogy aszongya no, azt tudtam, hogy a Bolyai apja Farkas vét, de hogy a Bábesé is a' vót, aztat mán nem.) Teltek, múltak az esztendők, hát egyszercsak — jól, rosszul, most mindegy — hirtelen eljött a várva várt igazság. Csakhogy csupán mi hittuk el, hogy az olaszt a "giustizia ungherese" érdekelte, öt egészen más kérdés izgatta: "Quante divisioni hanno gliungheresi, e ehe fanno?" Hány hadosztálya van a magyarnak, s mit tesznek? Mi azonban még ma is a magunk igazságát követeljük a világtól, s nem látjuk be még ma sem, hogy az nem egyéb, mint a magunk igazsága. Sohse érdekelt mást, nem is fog sohasem. Manapság pláne, hisz annyi a világnak a baja, hogy már unjuk nézni a távlátón. A május nyolcadiki, newyorki magyar tüntetés célja is az volt, hogy igazságot követeljen a világtól az erdélyi magyarság számára. A világot azonban ma is csak az érdek kormányozza. A tüntetésen megjelent 2,000 magyar pedig nem képviselt olyan erőt, amire a világnak érdemes lett volna felfigyelnie — a tüntetők, az igazságkövetelők mögött nem 5
