Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 1. szám
I K©STYYEK: , F©ILY<d)IMATT©IK A MAGASZTOS TÁRGY PáskándiGéza, Vendégség. Történelmi dráma 3 felvonásban. Magvető, 1973. Sütő András, "Csillag a máglyán." Dráma 3 felvonásban. Az Itt állok, másként nem tehetek e. kötetben. Kriterion, 1975. Két szerző, két dráma, két tortáét, amely két különböző országban játszik le, de amelyek jelentőségükben eggyé válnak: ez jelenteni valóm erről a két könyvről. A szerzők: Páskándi Géza és Sütő András, a Romániában a második világháború után kivirágzott magyar irodalom két legnagyobb — mindenesetre: legismertebb — írója, színdarabbal jelentkeznek a fenti két könyvben. Ez az első pont, ami meglep. A színpad számára írni egészen más technikát kíván, mint regényt, vagy verset írni. Tennessee Williams, napjaink legsikeresebb színpadi szerzője, azt írja; színpadi művei azért olyan sikeresek, mert ő nem feledkezett meg a színdarab két lényeges kívánalmáról, hogy az egyrészt művészet, másrészt azonban mesterség. S a mesterség ismerete nélkül megbukik a művészet (Memoirs). Ha össze lehetne hasonlítani az első világháború után kifejlődött magyar irodalmat a második világháború után kivirágzott magyar irodalommal Romániában, Njurő Józsefet és Tamási aront Páskándi Gézával és Sütő Andrással (ami persze lehetetlen), érdekes volna rámutatni, hogy Áronka csak 1934-ben (Énekes madár), Nyírő pedig csak 1936-ban gondolt arra, hogy színpadon is elmondja, amit regényekben olyan gyönyörűen tolmácsolt (a Jézusfaragó azonban csak filmre került, nem színpadra), akkor meglepne, hogy Páskándi és Sütő ilyen hamar gondoltak színpadra. Ráadásul: Páskándi és Sütő nem azt mondják el a színpadon, amit regényeikben is kifejeztek (mint Nyírő és Tamási). Kitűnő érzékkel választják ki a tárgyat, ami regénybe s ami színpadra alkalmasabb. A színpadot pedig ismerik, annyira ismerik, hogy újítani is mernek, helyesen újítani. Az a siker, amely Páskándi Vendégségének előadásával megnyilvánult, bizonyság erre. A Vendégséget a Pesti Színház hozta, kitűnő szereposztásban (rendezte Várkonyi Zoltán, Dávid Ferencet Básti Lajos, Soeinot Darvas Iván játszotta, s a többi szereplő is az élvonalból került ki). A Pesti Színháztól több vidéki együttes átvette a darabot, úgy, hogy az több, mint két évig színen volt. A legtöbb kritikus megegyezett abban, hogy a Vendégség "az utolsó évtized legkitűnőbb magyar drámája." A Vendégség lengyel fordításban is megjelent (a Dialog c. "drámairodalmi" folyóiratban, Camilla Mondral fordításában. Szó van róla, bogy lengyelül is színre hozzák. Sütő András Csillag a máglyán c. drámája csak most jelent meg (a nyomást 1975. szept. 20-án kezdték). Azóta már ez is színre került, a Madách Színházban. Nem is csoda, hisz a Csillag-ban nem csak unitáriusok szerepelnek, mint a Vendégségben, hanem Kálvin is, s ez a körülmény egymagában is elég szélesebb körök érdeklődésének felkeltésére. Hogy ismét Tennessee Willi am sot idézzem (mert önéletrajza most jelent meg): "A legmodemabb színmű-írónak is melegen ajánlható Arisztotelész receptje: három dolog szükséges a jó drámához: az idő és a hely egysége és egy magasztos tárgyi Az első két követelményt mind Páskándi, mind Sütő kitűnően betartja (jóformán nincs is "flash-back"), a cselekmény ott fejlődik ki a szemünk előtt és ott is teljesedik ki. Hát a "magasztos tárgy"? Az is megtalálható, nagyonis megtalálható mind a két drámában, de nem azonnal. Olyanformán, mint ahogy facsaratos észjárású székely komáinkról tudjuk, hogy mindig igazat mondanak, csak — nem "eccőrre." A Vendégségről azt írja szerzője: "Elsősorban a humanista Dávid Ferencnek, a zseniális hitvallónak akart — a maga szerény eszközeivel -- emléket állítani." Sütő pláne visz-37
