Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám
hogy kevés a jól megalapozott, jól megfogalmazott, velős cikkek száma e témakörben, tudjisten mért. Talán mert a régi felfogások dogmáknak bizonyultak, a tárgykor modernizálását pedig politikai és társadalmi tabu tiltja. —éji Takó Antalnak. Csikágó; Köszönjük válaszodat Madarász Gézának. Mivel ő hosszára nyúlt válaszában bocsánatot kért, ha megbántott, nem látjuk értelmét a nyilvános, személyes vita folytatásának. Leveledet továbbítottuk a címzettnek. —éji ITT-OTTnak; Hosszá hónapok távlatából visszaemlékezve, akkor, amikor előszór érkezett a címemre az ITT-OTT, meglepődtem. Levelet, gondolatokat kapni, magyarokkal^kapcsolatba kerülni, mindezek számomra mindig nagyon nagy örömet jelentenek. így történt ez alkalommalis. Sajnos a lap átolvasásakor vegyes érzelmeim támadtak, s a belső tartalom kissé elfojtotta a korábbi, a fedőlapon kinyilvánított komoly és felemelő célkitűzések keltette őszinte lelkesedésemet. És így reagálok mindannyiszor, amikor az ITT-OTT újabb és újabb számait áttanulmányozom. Azóta, hogy az első ITT-OTT a kezembe került, erre többszőr lehetőségem volt. Szívesen tettem meg ezt. De ideje lett annak is, hogy magamba nézzek. Sokat gondolkoztam az ITT-OTT tevékenységéről, szerepéről, s talán közelebb kerülhettem hozzá. Alap programját, terjesztési módszerét, fenntartását . . . különösképp a baráti kor eszméjét, nagyszerűnek tartom. E véleményem kialakításához talán az is hozzájárult, hogy közben bővebb tapasztalatokat szereztem a befogadó társadalmak és a mi szabad magyar "társadalmunk" sajtóorgánumait jellemző sajtószabadságról. Szerintem a magyar lapoknál még valamivel jobbahelyzet, mint a "szabad világ" lapjainál, amelyeknél általában a tőkét biztosító személy — tehát a tőke és a nyereség birtokolása mellett, egy hatalommal, nemdemokratikus hatalommal rendelkező személy — határozza meg az újság irányát. A magyar lapoknál az anyagi támogatást kisebb-nagyobb csoportok, tehát több személy végzi, így egyvalaki ritkán kap az anyagi támogatása mellett, annak következményeként hatalmat, manipulációs lehetőséget a lap által. Mindenesetre a mi portánkon is zavaros a helyzet. Sok újságírónk írása — nem beszélve a kezdőkről, az olvasói levelekről — nem talál sem a "szabad világ" sajtójában, sem a magyar sajtótermékekben fórumot. Ezáltal a társadalomfejlődése megálll Ezt mutatja a nyugat bizonytalansága, vagy éppen a hagyományos emigrációs tevékenységük válsága is. Én a szerkesztői, munkatársi közösségre bíznám azt, hogy meghatározzák, milyen legyen alap profilja. Övék lenne a hatalom. S ez demokratikus, sajtószabadságot megvalósító lapmodeU. Nekem ilyennek tűnik az ITT-OTT-Modell is! A lap nagyban elősegíti és még jobban elősegíthetné a szabad magyar ifjúság és értelmiség, az olvasótábora tagjainak világnézeti fejlődését és egy új, korszerű magyarságtudat kialakítását is. Miért ne indulhatna ki innen, nyugatról egy ilyen mozgalom? Felfigyeltem arra, hogy magyarságismeretiszempontból a mi szabad magyar "társadalmunknak" nagyon sok tagja, sőt egy rétege, a magyarországbeli hasonló réteg színvonala felett áll. Természetesen a magyarságtudatnak nemcsak a múltból kellene táplálkoznia, hanem a jövőbe is kellene irányulnia! Hit és célok nélkül nincs magyarságtudat!... Őszintén szólva bennem kellemetlen érzelmeket keltett néhány ITT-OTTban megjelent demoralizáló hozzászólás, vélemény. De ezek bennünk vannak és csak akkor tűnhetnek el, ha megtárgyaljuk őket, ha utána le tudjuk vonni a következtetéseket. Az emigráns sajtó ezektől hidegen elzárkózik. Megoldás lenne ez? Mindenesetre az üyen vélemények közlése esetén az ITT-OTT szerkesztőség is legyen Óvatos! Az emberi jogok Magyarországon ma sincsenek biztosítva, az ország idegen megszállás alatt van, stb. Nehogy a lap a diktatórikus rendszerrel való együttműködésre csábítson! — Popovits János, München. 30
