Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 4. szám
Gallus Sándor: MAGNA HUNGÁRIA A történelem nem történik. A történelmet a mindenkor élok alakítják magaviseletük, elhatározásaik és cselekedeteik eredőjében. A történelem sohasem ismétli meg önmagát. A népek, a történelemalakitó egyéniségek állandóan uj helyzeteket teremtenek és állandóan felbukkanó, előreláthatatlan eseményeket és fenyegető nehézségeket kell, hogy kiegyensúlyozzanak vagy legyőzzenek. Uj történelmi helyzeteket nem lehet beidegzett képzetekkel, nemzedékeken át bevált és megszokott viselkedéssel és gondolattartalmakkal sem megérteni, sem felismerni, sem uralni. A magyarság a XX. század utolsó harmadában oly történelmi helyzetbe került, amely ijesztően uj és nehéz. 1969-ben, kereken, a mai Magyarországgal szomszédos területeken 3,500,000 magyar élt. Semmiféle népet a világon nem tagoltak ennyire szét, összefüggő néptestében! A magyarok száma Európa többi országában 200,000, Amerikában 990,000, Ausztráliában 35,000 /esetleg több is/, Afrikában és Ázsiában 25,000. Összesen 4,600,000! A mai Magyarországon élő magyarságnak majdnem a fele! A magyarság ősi tradiciójához tartozik a mozgékonyság. Mikor Árpád népe a Duna-medencébe érkezett, a magyar nép egyes részei a Kaukázustól délre /szabartoi aszfalai/ és a Kaukázustól északra /a mai Baskiriában/ éltek. Árpád népe a két, északi és déli "ország" közt, tehát egy, nyilvánvalóan a szétszakadás, illetve szétmozdulás dacára is még összefüggőnek tekinthető történeti tájban, annak közepén helyezkedett el. És mégis, nehéz, fenyegető, újonnan alakult történeti helyzetének megoklására a mozgékonyságot, a nomád népek mozgékonyságban is érvényesülő szervezettségét választotta, mint életet orzo taktikát. Árpád törzsei számára a "haza" ott volt, ahol a szervezett magyarság élt. A "hazát" magukkal vitték. Ezer év alatt a magyarság megtelepedett és a haza fogalmát államának területéhez kötötte. E megkötöttség szülte a "száműzött," a "bujdosó" és az "emigráns" fogalmát. Egymillió kétszázötvenezer magyar még mindig "emigráns"-nak nevezi önmagát. Vessünk egy pillantást a szemünk előtt kialakuló, kezdeteiben már felismerhető uj világhelyzetre. A politikai és háborús feszültségek megoldása mindenütt a népek /népi csoportok, kisebbségek, törzsek stb./ autonómiája; kultúrájuk /nyelvük, vallásuk, szokásaik, hagyományaik/ fenntartása irányában tolja el az emberi együttélés eszményi törvényeit. E népi törekvések hatóereje, energiája, lassan de biztosan bontja szét a nagyhatalmak központosító törekvéseit és befolyásterületeik kiterjedését. Ebben az uj világhelyzetben 1,250,000, az egész világon kisebbnagyobb csoportokban élő magyar, nem nevezhető "emigrációnak." Társadalmi szervezetben élünk, sajtónk, iskoláink, művészetünk, könyvkiadásunk, irodalmunk fejlődik és erősödik. Mind szorosabb kapcsolatok kötnek össze a világrészeken át. Magyarságtudatunk nem szűk területekhez, hanem a magyar nép és kultúra teljességéhez kapcsolódik, amely magában foglalja az egesz 14,500,000 főnyi magyarságot, bárhol is él! 7
