Itt-Ott, 1976 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1976 / 4. szám

Gallus Sándor: MAGNA HUNGÁRIA A történelem nem történik. A történelmet a mindenkor élok alakítják magaviseletük, elhatározásaik és cselekedeteik eredőjében. A történelem sohasem ismétli meg önmagát. A népek, a történe­­lemalakitó egyéniségek állandóan uj helyzeteket teremtenek és állan­dóan felbukkanó, előreláthatatlan eseményeket és fenyegető nehézsé­geket kell, hogy kiegyensúlyozzanak vagy legyőzzenek. Uj történelmi helyzeteket nem lehet beidegzett képzetekkel, nemzedékeken át bevált és megszokott viselkedéssel és gondolattar­talmakkal sem megérteni, sem felismerni, sem uralni. A magyarság a XX. század utolsó harmadában oly történelmi hely­zetbe került, amely ijesztően uj és nehéz. 1969-ben, kereken, a mai Magyarországgal szomszédos területeken 3,500,000 magyar élt. Sem­miféle népet a világon nem tagoltak ennyire szét, összefüggő nép­testében! A magyarok száma Európa többi országában 200,000, Ameri­kában 990,000, Ausztráliában 35,000 /esetleg több is/, Afrikában és Ázsiában 25,000. Összesen 4,600,000! A mai Magyarországon élő ma­gyarságnak majdnem a fele! A magyarság ősi tradiciójához tartozik a mozgékonyság. Mikor Árpád népe a Duna-medencébe érkezett, a magyar nép egyes részei a Kaukázustól délre /szabartoi aszfalai/ és a Kaukázustól északra /a mai Baskiriában/ éltek. Árpád népe a két, északi és déli "ország" közt, tehát egy, nyilvánvalóan a szétszakadás, illetve szétmozdulás dacára is még összefüggőnek tekinthető történeti tájban, annak közepén helyezkedett el. És mégis, nehéz, fenyegető, újonnan alakult törté­neti helyzetének megoklására a mozgékonyságot, a nomád népek mozgé­konyságban is érvényesülő szervezettségét választotta, mint életet orzo taktikát. Árpád törzsei számára a "haza" ott volt, ahol a szer­vezett magyarság élt. A "hazát" magukkal vitték. Ezer év alatt a magyarság megtelepedett és a haza fogalmát álla­mának területéhez kötötte. E megkötöttség szülte a "száműzött," a "bujdosó" és az "emigráns" fogalmát. Egymillió kétszázötvenezer magyar még mindig "emigráns"-nak nevezi önmagát. Vessünk egy pillantást a szemünk előtt kialakuló, kezdeteiben már felismerhető uj világhelyzetre. A politikai és háborús feszültségek megoldása mindenütt a népek /népi csoportok, kisebbségek, törzsek stb./ autonómiája; kultúrájuk /nyelvük, vallásuk, szokásaik, hagyományaik/ fenntartása irányában tolja el az emberi együttélés eszményi törvényeit. E népi törekvé­sek hatóereje, energiája, lassan de biztosan bontja szét a nagyha­talmak központosító törekvéseit és befolyásterületeik kiterjedését. Ebben az uj világhelyzetben 1,250,000, az egész világon kisebb­­nagyobb csoportokban élő magyar, nem nevezhető "emigrációnak." Tár­sadalmi szervezetben élünk, sajtónk, iskoláink, művészetünk, könyv­kiadásunk, irodalmunk fejlődik és erősödik. Mind szorosabb kapcso­latok kötnek össze a világrészeken át. Magyarságtudatunk nem szűk területekhez, hanem a magyar nép és kultúra teljességéhez kapcsoló­dik, amely magában foglalja az egesz 14,500,000 főnyi magyarságot, bárhol is él! 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom