Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
PIPAFÜSTNÉL Olvasóink közül egyesek — mint halljuk —* megütköztek azon, hogy Mindszenty József hercegprímás haláláról utolso számlánkban csak egyszerű megemlékezést közöltünk, cime és rangja megemlitése nélkül, s még ezt is csak az utolsó oldalon* Egyik emigrációs rádiósunk erre az "illetlenségünkre" külön ki is tért programéban. Sajnálatos, hogy olykor olyant is beleolvasunk még a legegyszerűbb szövegbe is, ami a fogalmazónak a legtávolabbi szándéka sem volt. Ebben az esetben sincs okunk a bocsánatkérésre. Halálhírt mindig a lap végén közlünk, hacsak nem foglalkozunk hosszabb cikkben az elhunytról. Erre most nem volt alkalmunk* a lap nyomtatásra készen állt amikor vettük a szomorú hirt, s már csak az utolsó oldalt lehetett megváltoztatni. (Hogy ezt az olvasó nem tudhatta, elinmor.jük.) A címnek, rangnak elhagyása viszont szándékos volt. Nem tiszteletlenségből* tiszteletből. Mert a magyar szokás szerint legnagyobb jainknak nfím véssük a rangját sem sírkövükre, sem emlékezetűnkbe. Nevükben Bunden benne van. —éji IN MEMÓRIÁM MINDFZENTY JÓZSEF, MAGYARORSZÁG BIBORCS-IÍSRCEGPRIMÁSA 1892 — 1975 "A Szovjet Unióból száműzött orosz Írók Kontinens cimü folyóirata első számában a következőket Írja KindszenCy bíborosról — mondja a Katholi?us Szemle 197^ évi k. száma* Alig akad korunkban valr.eelyosí'is müveit ember, aki ne ismerné Mindszenty bíboros nevét. Ez a férfi szimbólum, ez a férfi legenda^, ez a. férfi történelem egy személyben. A háború alatt a nácik börtönében sínylődött, ezt követően magyar-szovjet börtönökben, ezután tizenhat évi£ önkéntes száműzetésben egy idegen hatalom nagykövetségén — hazájának fővárosában! Kizárólag és csupán azért, mert főpásztori körleveleiben népének mindig és mindenütt, minden körülmények között a színtiszta igazságot, az egyetlen és örök igazságot hirdette. Intő és egyben követendő példát szolgáltatva mindazoknak a ma is politizáló papoknak, akik beraocskolták magukat a harcos totalitárizmus útvesztőiben. Minden nép történetében voltak sötét és keserves idők, amikor csak a kiválasztottaknak jutott osztályrészül, hogy megőrizzék a nép és a nemzet hagyományait és szent ereklyéit. Nekünk, a Kontinens szerkesztőinek szemében, Mindszenty bíboros a magyarság kiválasztottja." A fenti sorok megjelenése óta, Mindszenty József, az ember, eltávozott "a halál árnyékának völgyéből," amint azt minden "valamelyest is müveit ember" tudja, hiszen a világszerte megnyilvánult részvét és tisztelet sokáig foglalkoztatta a szabad sajtót mindenfelé. Ha azonban a Tökéletesség Honából visszanéznek még erro a tökéletlen földre, akkor, azt hiszem, elégedett mosoly villant fel a Főpap komoly ajkain. Nem az ünnepeltetós miatt, hiszen volt része abban bőven e földi tereken, hanem azért, mert a Katholikus Szemle soraiban is olyan gondosan hangsúlyozott "bíboros" mellé hirtelen visszakerült a "hercegprímás", még a leghivatalosabb ajkakon is. Sokat próbált életében ez volt az utolsó megpróbáltatás — és az utolsó diadal. "Légy hü mindhalálig s néked adom az élet koronáját." Ennek a koronának sok drágaköve között az isteni igazságszolgáltatás nem a legkisebb értékű az emberek között. Legyen örök élete oly biztos Istennél, mint amilyen biztos az az embereknél, a történelembenI -- Sz.I.S. 5
