Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 2. szám

hogy egyikünk azt mondja: "magyar vagyok," — és a másik azt, "magyar leszek!" Akartok boldoggá tenni? Az én "magyar vagyok"-ómra hajlandók vagytok felelni? "Magyar vagyok!"

GYŰL: Magyar leszek!

L: ügy áldjon meg az Isten. Most pedig énekeljük el a Himnuszt.

KÖZÉNEK: Isten áldd meg a magyart

Jó kedvvel, bőséggel,

Nyújts feléje védő kart Ha küzd ellenséggel.

Balsors, akit régen tép,

Hozz rá vig esztendőt,

Megbünhődte már e nép a múltat s jövendőt.

L: Hálásan köszönöm az én kedves munkatársaimnak, akik részt vettek

ebben az istenszolgálatban; arra kérem az Istent, hogy az itt elhangzott szavak és énekek maradjanak örökre tápláló emlékezetünkre.

Most pedig Istennek ama békessége, mely minden értelmet felülhalad, melyet ez a világ nem adhat, de el sem is vehet, legyen és maradjon mindnyájatokkal minden időkben. —

Sokáig voltam, ezredig talán,

Talán tovább is, mag a föld alatt, örök rögökben, fekete rögökben, Véres rögökben érő gondolat.

Nagy szenvedések és mély szenvedélyek Esője öntözött dúsgazdagon,

Fölöttem harcmezők, vészek, bukások,

S én szunnyadoztam a bus parlagon.

Mikor a napra fölbujtam, fölöttem Épp akkor elborult a magyar ég,

S én várok, ezredek türelme bennem, Hogy kiderül fölöttem újra még.

/Juhász Gyula: "Magyar palánta"/

27