Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
HOZZ ÁSZÓL Á SOK, LEV ELEK Kedves András! Ezt a levelet Budapestről kaptam a lehető legteljesebben megbízható, kipróbált és százszázalékig komoly forrásból. /A levél Írója Erdélyben született magyar..../. Gondolom, hogy ennek a levélnek publikálása amerikai lapok felé is igen fontos lenne, amellett természetesen minden magyar lap felé. Sz.L. A mellékelt levél tartalma: Régóta készülök beszámolni erdélyi rokonaink egyre szorongatóbb nyomasztóbb didergetőbb állapotáról, csak nem tudtam időt szakítani rá. Karácsony előtt egyik rokonom vállalta az utat és a cipekedést, a minap meg gyerekkorom Maradéka-ként emlegetett barátnőm, aki most megyen férjhez a Maga névrokonához, egy székelymuzsnai, ritkaszép ábrázatu /azt hiszem lokodi — anyai részről kövendi — előnevü/ unitárius itt élő 65 éves, nyugdíjasként is két állásban működő rendkívüli mozgékony férfiúhoz, aki — elképzelhető — ugyancsak a Maga rokona lehet, még a keresztneve is, mint a Magáé. Már karácsony előtt is küldtünk szalámit, kolbászt, sonkát, jleveskockatömeget meg kockacukrot is a szokott egyebek mellé, de ha jövő hónapban megyek, akkor liszt, griz és más alapanyagok is kerülnek poggyászomba — annyira cudarrá fejlődtek ott a viszonyok. A boltok leltározás, tatarozás, átalakítás címén üresek, nem üzemelnek áruhiány miatt. A legújabb rendelet kimondja, hogy most már minden ingóság is bejelentendő, pl. a 30 éves vagy azt meghaladó privát, levelek, hangszer, szőrme, karóra, edény, festmény, disztárgy, bármilyen ékszer, minden ami az egyén korpuszán kívül van. Minden személyi tulajdon — ha apróság is — brámikor köztulajdonba vehető, így pl. a telek, melyen a magyar anyanyelvű polgár háza áll; gyakorlatuk szerint mindig azt kell leradirozni, mert ott épül valami nagy és nagyszerűnek mondott ez-az. A múlt évben publikált /a gyakorlatban régtől érvényes és döbbenetét kiváltó, kisajátító/ rendelet az aprólékosságig bővült, mindenre kiterjedően. 4-5 órás sorbanállások egy kiló lisztért, cukorért a napi elfoglaltságba kalkulálandóan illeszkednek életükbe. Most meg kitalálták, hogy aki turistaként megy, az napi 100 leit köteles elszállásolásáért fizetni, ha nem alszik is a szállodában, vagy az 0NITIL /az ottani IBUSZ/ által kiutalt szobában. A mi viszonyaink mellett a száz lei irdatlanul nagy összeg és megfizethetetlen. Március 9-ig mehetünk az eddigi módon, azután csak szülőhöz, testvérhez látogató nem kötelezett a 100 leies szállás igénybevételére. ITT-OTTnak: Éppen ma kaptam meg folyóiratotok 7. évfolyamának 5.számát. Köszönet érte és az előző számokért úgyszintén. Jóleső érzéssel tapasztaljuk cikkeikből, hogy a közös magyar problémákkal kapcsolatban egészséges, ésszerű álláspontot képviselnek. Munkálkodjanak eredményesen továbbra is együvétartozásunk tudatának elmélyítésén és a magyar szellem terjesztéséért kint élő honfitársaink körében. Tudjuk, hogy ez a munka is roppant nehéz! Mi pedig másféle nehézségek között szintén kitartunk, ameddig lehet. Ilyenkor mindig eszembe jut Veres Péter egyik mondása, melyet ő igy fogalmazott meg: "Márpedig a cél egy! Megmaradni magyarnak, mindegy hogyan, akárhogyan, ahogy lehet!" Végül engedjék meg, hogy az Ujesztendő kezdetén erőt egészséget és további jó munkát kívánjak t. szerkesztőségük minden tagjának sok szeretettel, xx. Kelet Európa. 39
