Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 6. szám

írod* "Azt azonban nem értem, hogy a cikkíró (mármint én, Ma­darász) hogyan maradt hoppon, mint az ’esküdtszék' egyik tagja, a­­mikor saját magát diszkvalifikálta avval, hogy már előre bűnösnek találta Nixont." Hát kérlek, dehogy előre. Inkább utana. És úgy, in absentia. Én mint eredeti cikkemben Írtam, Nixont csak azután találtam bűnösnek, miután végig-néztem, -olvastam, -hallgattam a bizonyítékokat. És a bizonyítékok közé tartoznak a nixoni beszédek, tagadások, kinyilatkoztatások és ellentmondások. ítéletem pedig csak azok után mondtam ki. N'est ce pás? Merthát cikkem csak 197$ augusztusában jelent meg az ITT-0?Tban. Utolsó előtti bekezdésedben azt irod az itteni magyarokról* "az sem kétséges, hogy nagyrésze a maga módján segíteni kiván Ma­gyarországon. . . . Abban azonban biztos vagyok, hogy az otthoni ma­gyarok nem várják, de nem is akarják, a mi politikai tapasztalatain­kat, maguk is eléggé érettek hozzá." Hát, izé ... én remélem, hogy a sok, segíteni akaró, itteni magyar csak akkor segít, ha az otthoniak erre felkérik, észben tartván, hogy mi jár a fogadatlan prókátornak! Az otthoni magyarokat viszont én sokkal többre becsü­löm és nagyobb véleménnyel vagyok róluk, mint Te. Drága felebará­tom, Antal. Hidd el nekem, szülőhazánk tele van jó pappal, akik mind, mind holtig tanulnak és akarnak tanulni. *56 előtt is, amikor erre kevés alkalom volt, igen sokan érdeklődtek az amerikai politi­kai rendszer iránt. Most pedig, amikor erre bővebb alkalmuk van, még többen érdeklődnek. Hivatalosan (a sok itt tanuló magyar diák és tudós) és mint magánemberek. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy most mindjárt és azonnal át is akarják venni ezt a rendszert, cakk und pakk, úgy ahogy van ... de azt állítani, hogy az "ottho­ni magyarok nem várják, de nem is akarják a mi politikai tapaszta­latainkat", kissé erős. Nemde? Merthat azt mondod, az otthoniak érettek. Márpedig az érettség egyik jele az, hogy az érett ember megkérdi attól, aki már egyszer megégette az úját, hogy mi lesz, ha a saját kezét a tüzbe teszi .... Hát igy válaszom a Te válaszodra. Bocsánat 'azoktól, akiket untattam • . . de amint mondom, célom csupán az volt, hogy többek véleményére válaszoljak. Utoljára . . . hangsúlyozván, hogy ez is csak egy ember véleménye. Harcos üdvözlettel -- Madarász Géza, Nyujork. ITT-OTTnak* ^Ha Washington, a Vatikán és Moszkva közös, vagy kép­zelt önérdekből kiegyeztek, aláírva más népek halálos Ítéletet, ezt ők megtehették az álhumanizmus, álkereszténység, áldemokrácia leple alatt, mert övék a hatalom. Helsinkiben a hatalom birtokosai az ellentétes érdekek termé­szetellenes megegyezésével kiszélesítették, megerősítették egy közös nevezőre hozott bűnszövetkezet világhódító akcióját. Az utóbbi idő történéseiből ezt várni lehetett, de elfogadni nem lehet, soha! Helsinki után mégis megtörtént, hogy a magyar emigrációnak egy vékony rétege kiegyezett, "békét kötött"a Magyarország függetlensé­gét, szabadságát, szellemi és fizikai bilincsekbe kényszerítő ide­gen zsarnok hatalommal — többértelmü síkon — azért is, mert a pol­gár vagy elvtárs már autót is vehet, "vityillót" is építhet magának a nagy kolhozban. Az ITT-OTT baráti köre közvetve kimondta lapján keresztül* miért ne? Mi mást tehetünk? A lap 8*i+ számában közli Madarász Gé­za szellemeskedő elmefuttatását ill. "Miért ne? — kérdi Tót Jóska" c. "realista” Írását. A szerző a következő konklúzióval zárja cik­­ketl "KerJese azonban válása nélkül aeng a newyorki éjszakában, 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom