Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 6. szám
Késeit a fény emléktelenül ejti. Nélküled bennem antu'L hazátlanabbul felejti. Dudás Kálmán DENEVÉR AZ AJTÓFÉLFÁN Anyám te a csibéket szeretted. Én mindinkább a denevért. Szeretteid levesben is aranyosan ragyogtak. Az enyém éjbeolvadt — ehetetlenül. Tehenet fejtél s a Hétfejü Sárkányt elbeszélted, vizet húztál nyikorgó kutakon s Óperenciás tengert emlegettél, ha ünnepem volt mindenegy meséd. Szatmárhegyen a csibét megettük, s Lókert hintett lábam elé útilaput. S a denevér? Ajtófélfára került* állatok közt egy Krisztus, kiszegeztéki szerencse a házra! Összebujtattak bennünket babonák. Elmentek a konflisok, elzörögtek táblásszekerek, muraközik. Elgurult labdám — gimnáziumom. Bezárt a korcsma túl a hidon. Az árviz is elment. EÍzizegett a sok könyv a még több kalanddal. Elvonult apám vasút mellé füstök alá, Káin és Ábel füstje alá. Maradtál* Te meg Én --S a Denevér kiszegezve (nem az élet, nem is a halál!) A Túlélés Kapuján. Páskándi Géza Szétszórtság* AZ EMBERÉLET Anyácska, édes, ölelő, cirógass, égess, el ne hagyj, fiadat, éhes-szomjazót, anyácska, ékes, aki vagy, megtartónk, éltess, megmaradj, erőt ad áldott kenyered, erőd igy bennem Te nyered, s még ha pofoz is tenyered* Szeretve! —Süllyedsz pokolig, mennybe emelj! Ébressz, te altass! Légy bájoló és borzadalmas! Es örök, mint az anyenyelv. Anyácska, édes, anyanyelv. Szilágyi Domokos NAPONTA Naponta nyelvet — álarcot cserélek. Néha úgy érzem* arcom már ez álarc, néha meg* hiába vergődik a lélek, megváltásra csak önnyelvén találhat. Mert leírhatom angolul az élet minden rejtelmét, le a mindenséget, de anyám nyelvén tudom csak kidadogni a naplementét alkotó igéket. Gömöri György 29
