Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 5. szám
forma és arányképzés kérdései szorosan az aranymetszés /sectio aurea/ törvényszerűségeihez kapcsolódnak. Az aranymetszést a Fibonacci féle számok érzékeltetik. Minden szám az őt megelőző két szám öszszegével egyenlő /2~3-5-8-13/. Hogy az aranymetszés a zene egyik legbensőbb törvénye és nem külső megkötés azt az emberiségnek talán legősibb hangrendszere, a pentatónia bizonyitja, amely nem más, mint az aranymetszés tökéletes megfogalmazása. Különösen a la-pentatónia, elsősorban nagyszekund, kistere és kvart 12-3-5 / dallamlépésekkel meghatározható vázon nyugszik. Annak a körülménynek, hogy a bartóki kromatika, /v.is a 12 hangú zene/ rendszer, legkarakterisztikusabb alakja a pentatónia, a bartóki diatóniáé pedig a félhang akkord; különös jelentőséget tulajdonítunk. Ebben a kettősségben a zene talán két legrégibb törekvése jut kifejezésre. Fülünk fiziológiai berendezése olyan, hogy primitiv fokon legkönnyebben apentatónikus nagyszekund, kistere és kvart dallamlépéseket érzékeli. A régi pentaton dallamkulturák semadur, sem a funkciós vonzást nem ismerik. A harmonikus gondolkodás a hangszeres zenéből fejlődött. A pentatónia a Pythagorási hangrendszer, a harmonikus zene pedig a félhangrendszer levezetésében szerepel . Bartók eljutott annak felismeréséig, hogy ez a két rendszer a zene gyökeréhez, kettős eredetéhez nyúlik vissza. Az aranymetszés rendszert a fül berendezése, az akusztikus rendszert viszont a fizikai összhangzásra való tekintet szentesítette. Érdekes, hogy az aranymetszés csak szerves anyaggal társul, mig az akusztikus rendszer szervetlen anyag. /Pl. húr mozgásából támad./ Tehát ezekből láthatjuk, hogy Bartók mindent kiszűrt, ami eddig felesleges volt a zenében, s csak a tiszta, a megmásithatatlan igazságot adta a világnak; olyat, mint messziről jövő pásztortüzek fénye. Bartók géniuszához hozzáférni annyi, mint az atomjáig leegyszerüsitett anyag lehetőségeivel élni. BARTÓK BÉLÁNAK Erdély erdői zugnak, Ezüst és arany erdők, Borongó, barna felhők, Hárfái Nemerének, — Sirámos dajkaének -A dalaidban. Tiszai tájak sírnak, Panasza jegenyéknek, Halottas őszi rétek, Zugó, fekete nyárfák, Magányosak és árvák A muzsikádban. És fölérez és fölzeng Az áhitatos, ős, szent, Az ázsiai, mély, nagy, Szilajbus, boldog méla, Pogány és büszke lélek, A régi, régi éden A zenédben!
