Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 4. szám
Madarász Géza /Jackson Heights, N.Y./: "Miért ne?" kérdi Tót Jóska Jelentein, hazament a Tót Jóska. Helyesebben, nem is ment, inkább csak úgy osont. Titokban, gyakran hátranézve nem látják-e a magyarok. Kissé habozva, majdnem szégyenkezve. Nem, nem véglegesen, hanem csak látogatóba. De Tót Jóskánál az is nagy szó, annak dacára, hogy a szétszórt magyarok nagy százaléka ma már ide-oda cikázik szülőhazája és választott lakhelye között. De nem Tót Jóska, mert ö, mint az elefánt, nem könnyen felejt és Józsinak vannak elvei. Azokhoz pedig az utolsó pillanatig ragaszkodik. Például anynyira pipa volt az amcsikra, hogy Dullest nem küldték be 56-ban fehér lovon, hogy nem volt hajlandó felvenni az amerikai állampolgárságot csak most, majd húsz évvel ideérkezte után. És most is csak azért, hogy útlevelet kaphasson. Na és ha az amcsikra pipa volt, elképzelhető, hogy mit gondolt a komcsikról. Tót Jóska már gyermekkorában ellenség volt. Eleinte csak azért, mert néha a bürokraták bele-belerugtak azon a cimen, hogy "osztályidegen." Ezzel sikerült elérni nekik azt, hogy az egyébként igen demokratikusan gondolkodó Tót néni Jóska fiában felébresztették az osztályöntudatot. Atyja, anyja a háború előtt és alatt jóképzettségü középosztálybeliek voltak, akik sikeresen beleoltották gyermekükbe a tudásszomjat, de a származás előnyeiről nem beszéltek. Nem is lett volna sok értelme, mivel mire Jóska azokat az előnyöket élvezhette volna, az előnyök hátránnyá változtak, a felszabadulás jóvoltából. Amikor azután Jóska saját bőrén tapasztalta ezeket a hátrányokat, ahelyett, hogy meghunyászkodott volna, keresvén a kiegyezést, mint mások, vagy legalább is megpróbálta volna származását palástolni, fejét dacosan felemelte és elkezdett a széllel szemben fütyülni. Származását nemhogy nem palástolta el, hanem azt minden alkalommal büszkén emlegette. Különösen azokban a bizonyos, majdnem hetente követelt önéletrajzokban, ügy is mondható, hogy a hatalmon lévők orra alá dörgölte. Ez persze nekik nem tetszett és megtorlásként, idővel, a kitünően tanuló Jóskát kitiltották az ország öszszes iskoláiból. Jóska, az akkori "szentirás" szerint, épitkezési segédmunkás lett és úgy hordta a malteros ládát mintha az külön kitüntetés lett volna. Ami azután következett, az viszont történelem. A sok, akkori középosztálybeli /osztályidegen/ fickó történelme. Jóska "rossz" társaságba keveredett és összeesküvő lett. (5 és négy másik srác elhatározták, hogy megdöntik a rendszert. Homokot szórtak az orosz autók benzintartályába, vagy vasúti kocsik csapágyaiba, rémhireket terjesztettek, vallásosan hallgatták Szabad Európát és a BBC-t, ellenséges és lázitó verseket Írtak és forradalmi jelszavakat festettek a szovjet emlékművekre. Idővel persze mint annyi más összeesküvő, Jóska is lebukott, illetve a Magyar Népköztársaság Állam Védelmi Hatósága őrizetbe vette. Jóska szívós legény volt, igy kiheverte az őrizetbe-vételt, ami mellesleg fokozta gyűlöletét a rendszerrel szemben és ily fokozott gyűlölettel került a "rendes" börtönbe. A gyűlölet átjárta minden porcikáját és a gyűlölet tartotta életben. Ahelyett, hogy bűnét bánta volna, uj államellenes bűntetteket tervezett. Amikor kikerült a börtönből, első dolga az volt, hogy felkereste a régi játszótársakat és folytatta ahol abbahagyta. Néhány hónapos "szabadság" után ismét lebukott. Ismét az AVH pincéje, majd 25
