Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 1. szám
100 személy jut. Gyorsan hozzáteszem, hogy agrártechnikai fejlődés ellenére 1900 óta a föld mezőgazdasági területe lényegesen nem növekedett. Tehát, a világ egyik legszaporább és legalkalmazkodóbb állata, az ember, könnyen veszélybe döntheti saját létét. Ahogy Erlich szellemesen megjegyezte-. ‘az egyetlen baj a földdel, hogy emberek laknak rajta" /1971sl3/. De mig India, Kina vagy Délamerika 10-30 milliót szaporodik évente, addig mi magyarok stagnálunk, sot a világ egyes földrészein sorvadunk. Különös aggodalomra ad okot az 1921-ben lecsatolt területeken élő magyarság helyzete, és azzal könnyen számolhatunk, hogy egy emberöltőn belül egyik legősibb földrajzi településünk, a burgenlandi Felső Őrség lakossága teljesen felmorzsolódik, pedig sorsunk ott sokkal kedvezőbb mint pl. Romániában és Csehszlovákiában. Az egyes "vendéglátó" államok kisebbségi politikája természetesen változó. A kedvezőtlen etnikai helyzetben lévő magyarság statisztikai kimutatása igen nehéz faladat elé állítja a kutatót, igy gyanúval kell kezelnünk azokat a számokat emelyeket olyan országoktól kapunk ahol az emberek nem tartják előnyösnek magyarnak vallani magukat. A demográfiai tényezők között azonban nemcsak az etnikai politika szerepel. A gazdasági, társadalmi, kulturális, vallási, hagyományos körülmények és más tényezők sokszor egyszerre, sokszor különkülön is kilendíthetik a halandósági, szaporulat- és asszimilációs folyamatokat megszokott medrükből. Mig például Magyarországon a legdöntőbb probléma a lakáshiány, addig Romániában és Szlovákiában a pályalehetőségek hiánya állit gátat a magyarság fejlődése elé. Az USA-ban, Ausztriában és Jugoszláviában erős /de nem erőszakos/ asszimilációs folyamatok semmisitik meg az aránylag magasabb szaporodási tendenciákat. Magyarországon az abortusz szigorúbbá tételével és az anyapőtlék /havi 650 Ft/ bevezetésével javulhat a helyzet, ez azonban nem szükségszerű. Itt megjegyzem azok részére akik az abortuszt fajirtásnak minősítik, hogy egyes országokban a szaporodási arány alig változott a magzatelhajtás törvényesitésével /Lengyelország, Svédország, Puerto-Rico/. Az asszonyok védelmében itt csak azt jegyezném meg, hogy az aki nem akar gyereket világrahozni, nem biztos, hogy faj irtó. Fennállhat az is, hogy gyerekének jövőjét nem látja biztosítva egy bizonyos társadalmi rendszerben, vagy az adott gazdasági körülményekben. Végül ne feledkezzünk meg a két háború közötti "egyke időkről," amikor a magyar parasztanya nagyon jól ismerte a családszabályozás törvényen kivüli titkait. A következőkben az Ausztriában /Burgenlandban/ élő magyar lakosság sorsáról szeretnék szólni, egy faluban lezajló asszimilációs folyamatról, mely fényt derithet nemcsak egy kedvező kisebbségi politikát folytató országban élő magyar népcsoportra, hanem más országok magyarjaira is. Az asszimilációs folyamatok egyik legfontosabb tényezőjéről, a párválasztásról fogok szólni, mivel ebben látom az etnikai lét egyik titkát. Feleségemmel, tiz hónapos kulturantropológiai terepmunkánk alatt /1973 szeptember - 1974 julius/ szerencsénk volt, hogy minden időnket egy teljesen magyar faluban, Alsóörsben tudtuk tölteni. Célunk a falu teljes megismerése volt, a családi élettől a gazdasági, vallási, politikai problémákig. Többek között kutatási célunk volt a burgenlandi magyarság etnikai jövőjének felmérése, illetve mindazon tényezők vizsgálata melyek a kérdéshez hozzájárulnak. Mint antropológusok, úgy érezzük, hogy a teljes megismerés egyetlen módja a falu életében való huzamosabb részvétel,, amit tudományunkban “résztvevéses megfigyelési módszernek" neveznek. Ugyanezzel a módszerrel végezte nyelvészeti kutatását a Berkeley egyetemen doktorá12
