Itt-Ott, 1975 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1975 / 3. szám
Schiander magántanár /docens/ egy szót se értett az egészből, de sejtette, hogy miről van szó. Védelmemre kelt magyarázván a dühös professzornak, hogy én egyike vagyok a legszorgalmasabb kurzistáknak és nem érdemiem meg a szidást. Neumann mérgesen legyintett. így szidtak magyarul és védtek németül Becsben. Neumann tudta, hogy szidni, szitkozódni és káromkodni magyarul lehet a leghatásosabban. Oktatáskor mindig németül beszélt hozzám. Fél év elteltével visszatértem Pécsre és újra átvettem a fülorr-gégészeti rendelést a Klinikán. így lettem véglegesen fül-orrgégész! A nagysebészeti álmokat elfujta a szél. A "Verebélyi-iskolából” származó uj professzor, Neuber Ernő már otthon volt a Klinikán és a saját elvei szerint irányitotta. Két tanársegédet hozott magával: Pernyészt és Szacsvayt. Szacsvayval fél évet töltöttem együtt a szegedi Kórbonctani Intézetben, őt nem nagyon érdekelte a kórbonctan, egy évet csak azért töltött az Intézetben, hogy jogot nyerjen a mütonövendéki felvételhez a Verebélyi Klinikára. Verebélyi legkevesebb egy kőrbonctanon eltöltött évet követelt a pályázótól. örömmel mentem, hogy régi ismerősömet üdvözöljem. Ellenségesen fogadott, még kezet se fogott velem. Először nem értettem, de rövidesen rájöttem a viselkedés nyitjára. A "Verebélyi-iskola" vette át az uralmat és a Bakay tanítványoknak el kellett tűnni. Én voltam a legexponáltabb. Megbízásom a Kartól jött igy nem lehetett egyszerűen eltávolitani, tehát maradt a kiszekirozás módszere. Ha a két tanársegéddel kávéházban találkoztunk, asztalunkat messze elkerülték. Azt a rendelkezést kaptam, hogy magánbetegeket nem operálhatok. Korábban, mint a Fül-orr-gégészet vezetőjének ez természetes jogom volt. Minden fizető beteget a professzorhoz kellett utasítanom. Ebből fura esetek következtek. Egy fiatal lány jelentkezett mandulaműtétre. A professzorhoz küldtem, aki értésére adta, hogy a műtétet ő fogja végezni. —-Maga ugyan nem —mondta a lány —-én Kassayhoz jöttem és nem magához! Azzal kipenderült az ajtón. A jelenetet a lánytól tudtam meg, akinek manduláit egy másik kórházban távolítottam el. Egy másik sokkal szomorúbb eset. ötven év körüli gazdaember /fizető beteg/ jött a klinikai rendelésre nyelőcső idegentesttel. Az idegentest részleges müfogsor volt, amit a szájban kampó rögzített az egyik foghoz. Ezt az esetet is a professzornak kellett jelenteni. ügy intézkedett, hogy az idegentestet oesopnagoscoppal o fogja eltávolitani. Tudtam, hogy ebben nincs gyakorlata. Figyelmeztettem, hogy az eset gyakorlott szakorvos részére is nehéz. Röntgen-felvételek szerint a kampó felfelé áll. Az idegentestet az oesophagoscopon át bevezetett eszközökkel úgy kell megfordítani, hogy a kampó lefelé nézzen, különben az eltávolítás közben átfúrja a nyelőcső falát, beleakad és felszakitja. Elkerülhetetlenül súlyos fertőzést /mediastinitist/ okoz. A beteget kábítószerekkel és helyi érzéstelenítéssel előkészítettem. Mikor láttam, hogy a professzor a csövet se tudja bevezetni, én segítettem az eszközt a helyes irányba. A professzor örömében felkiáltott, amikor az idegentestet meglátta. Valószínűleg életében először észlelte ezt a valóban érdekes képet. Kérte a fogót, amivel meg is tudta ragadni az idegentestet és elkezdte felfelé húzni. ügy látszik egy szót se hitt abból, amit én előzőleg elmagyaráztam. Nem szólhattam, mert a beteg ébren volt, de megfogtam a kezét jelezve, hogy ezt nem szabad. Ellökte a kezemet. Mit avatkozok én az o brilliáns munkájába? ő a professzor, tehát mindent jobban 18
