Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
sületek és a magyarul beszélő, különféle vallásu egyházak. Az ember hajlamos arra» hogy különösenválságok idején az utolsó menedékhez9 az Istenhez forduljon segítségért, reményért és^vigasztalésért. így idegenben a legelső magyar létesítmények közé a templomok tartoznak9 amiket igen nagy költségekkel, nagy nehézségek között épített fel a külföldön élő magyarság abban a reményben, hogy ta'lajtalanságában, lelki e'ltaszitottságában, a hazátlanság nyomasztó bizonytalanságainak lidércében, lelki kiegyensúlyozottságot találjon magának. A közös együvétartozás lelki közösségében találja meg azt ajnagyar 'lelki környezetet, ahol lelki vigaszt és erőt meríthet elsősorban magyar lelkületének megtartásához és annak továbbfejlesztéséhez is. Egy letűnt kor biztonságot nyújtó lelki, nemzeti közösségét keresve jut el a külföldön élő magyar a templomokba, ahol az elhagyott szülőföld régi levegőjét keresi a magyarnyelvű istentiszteletek múltat visszavarázsló, szabadnak hitt levegőjében. Vajon megtalálhatók-e ezek a nemzeti, lelki igény-kielégülések a mai külföldi templomok nemzetközi szellemű, ellaposodott, semmitmondó, üresen kongó prédikációi gépességében, magyar templomoknak^nevezett kőhalmazokban? A külföldön élő magyarság legnagyobb többsége emigránsnak, politikai menekültnek tartja magát és nem kivándorlónak. Sajnos a mai, magyarul beszélő templomok falai között kivándorlóknak tekintik magyarjainkat, mely álláspontot nem is tagadnak, hanem nyíltan közük is a hívekkel, mint pl. a Szív 46. évf. 10. számában (i960 október), ahol a 10. oldalon a következők olvashatók: "A magyar egyházközségeknek főcélja azonban nem az, hogy érzelmi kiegyensúlyozottságot biztosítson a kivándorolt magyaroknak, sem az, hogy nemzedékeken keresztül megtartsa őket magyaroknak uj hazájukban, hanem az, hogy megtartsa őket hitüket buzgón gyakorló katolikusoknak." Ugyanott, a 11. oldalon: "Egy jó katolikusnak valóban meg kell felelnie a nevében is kifejezett követelménynek, és katolikusnak . azaz egyetemesnek kell lennie." Itt van^az óriási tévedés, mert mint már fentebb említettem, a külföldön élő magyar elsősorban "érzelmi kiegyensúlyozottságot" keres a magyarul beszélő templomokban (szándékosan nem Írtam, hogy magyar templomokban]. magyarságtudatának ápolását, ^megerősítését, továbbá azt, amit ő maga nem tud megadni a magyarrá nevelés terén a gyermekeinek» mindezeket várja és véli megkapni a magyar nyelvű templomoktól. Amennyiben a temploma ezen kiegyensulyozottsági érzést, magyar lelki idényeit nem tudja kielégíteni, a templomot otthagyja és éli a maga életét, amennyire tud jaj magyar könyvek olvasásával, esetleg a szülőföldjére való visszalátogatással igyekszik valamiféle kiegyensúlyozottságot keresni magának. Sajnálatos, hogy a kényszerhelyzet ezt hozta, de örömmel^is állapítható meg, hogy az elmúlt évek folyamán egyre többen érezték, majd nyíltan ki is mondták egy nem egyetemes, azaz nemzetközi, hanem egy tartalmában, céljaiban teljesenmagyar nemzeti vallásnak a szükségszerűségét és időszerűségét. Mindszenty hercegprímás torontói látogatása alkalmával mondta, hogy "lelki megújulás nélkül nincs nemzeti feltámadás'." Ezt a lelki megújulást, mely nemzeti feltámadásunknak elengedhetetlen kelléke, a jelenleg meglevő magyarnyelvű vallásaink, templomaink megadni nem tudják, de ennek a lelki megújulásnak még a lehetősége is ki van zárva azoknál az egyházaknál, melyek elsősorban az egyetemességet, vagyis nemzetköziséget tartják elsődlegesen fontosnak, minden magyar nemzeti érdek rovására. Ismét a hercegprímásra hivatkozom, aki a torontói Magvar Elet 1973» nov. 24.-i számában megjelent levelében a következőket Írja: "Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket. Túlságosan 15
