Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám
taszegi, mezőségi és torockói kis- és nagyirásos hímzéseket, székely, tiszavidéki és balatoni keresztszemeseket, göcseji és sióagárdi munkákat, szürhimzést, kunhimzést és urihimzést, hajdúsági szürrátétes párnákat, erdélyi szálánvarrottasokat s olyan mai ritkaságokat is, mint ormánsági főkötőhimzést vagy nyitravidéki, régi^sübrikált hímzést. Térítők és falvédők szemet gyönyörködtető sokaságából a kalotaszegiek tűntek ki, az Írásosak és azsurozott-vagdalásosak egyaránt. Valóságos hímzett virágerdő képviselte Kalocsát és gazdag gyűjtemény az összes matyó stilusváltozatokat, kezdve a XVIII. századi egyszínű, sötétpiros, ó-matyó hímzés hűséges másolatától. JCű'lön örömet okozott a már-már kiveszett rábaközi hímzés feléledése, őrizve ennek az ősi magyar vidéknek kicsit a torockóira emlékeztető, de sajátosan nemes stilushagyományait. Háziszőttesek sz inpompájamutatta ennek az ősi magyar háziiparnak ma is erőteljesen élő termékeit. Különösen szépek voltak a gyimesi csángó törülközők tompán csillogó, fegyelmezett^ egyszerűségűkben. ^ Szeret-menti csángó ^népet egy hímzett ing és bőrmellény képviselte, amit Csoóri Sándorné gyűjtött Moldvában s^amerikai kőrútján hagyott itt Nyujorkban. Torontáli^és csanádi szőnyegek és egy kis erdélyi kalim-futó sátorlakó őseink keleti hagyományaira emlékeztettek. Dekovics Gyula^páratlan csipkegyűjteménye a halasi csipkék lehellet finomságú világát mutatta be s a világhírű Tóth Mária nemesmányi csipkéit, akinek aranyérmes mesterművei az angol királyi család egyedülálló csipkegyüjteményének is legszebb díszei. Korsók, tálak, tányérok, bütykösök, butellák, Miska-kancsók, vázák, bögrék, bödönök, bokályok sokasága képviselte fazekas művészetünk ősi hagyományait. A magyar fekete kerámia jelesebb központjainak számos termékét, kaviccsal csiszolt és karcolással diszitett formáit egyaránt láthattuk a mohácsi, nádudvari és köröndi műhelyekből. (Kár, hogy szentesit nem tudtunk szerezni.) Örömmel figyeltük meg, hogy néhány köröndi mester teljesen kiveszett, ősi mintákat is felelevenít legújabb munkáiban. Leggazdagabb volt a köröndi gyűjtemény -- a kiállító családok között számos erdélyi volt —, mutatva a kék- és barnamázas cserepek stilusváltozatait százötven év tükrében. De nem maradtak el a mezőtúri és hódmezővásárhelyi fazekasok közkedvelt zöld-barnamázas müvei sem. Számos^szép cserepét láttuk Kántor Sándornak, pálinkás imakönyv-butelláit és ördögbibliáit. 0 a tiszafüredi fazekasság kiveszett hagyományait támasztotta fel Győrffy István ösztönzésére, de Kántor Karcag néven lett világhírű, mert karcagi ember lévén, igy szignálja müveit. A ritkaságokat néhány erdélyi habán tányér képviselte a Maros mentéről s a kiveszett mellétéi fazekasság két mázatlan cserepe Gömörbői. Nem maradt el változatosságban és szépségben a famunkák bemutatása sem. Bakonyi, somogyi és alföldi pásztormunkák, kalotaszegi és székely faragások gyönyörködtettek» botok, dobozok, ivócsanakok, ostornyelek, sótartók, kanáltartók, titkoszáru ládikó. Láttunk dunántúli kecskerokkát és alföldi békarokkát. Megdobbant a szivünk a külföldön készült himes fák láttán. A hagyományok hű őrzésével és makacs élniakarással jelentkezett a nyolcadik törzs. S ez volt talán a kiállítás legszebb mondanivalója. A nyujorki Kálmán László remekbefaragott parasztszékei, melyeket Kós Károly talán a kései falusi gótika vagy a korai parasztbarokk világába sorolna, de amik motívumaikkal ősvallásunk szellemi világába utalnak. Tokay János kalotaszegi és székely mosófái elgondolkoztatnák még a közönyös idegent is: micsoda nép lehet az, amelyik ennyi szépséget öl olyan szerszámokba, amivel a fehérneműjéből a szennyet veri^ki, vagy kapájáról a sarat tisztítja le2 Faégetéses munkák mutatták a passaici 12
