Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám
myiunk számára jelentős eredményei is vannak, amit mindenki azonnal igállaoithat, aki csak öt percet is szán egyebek közt az eddig el?szült három, pedagógiailag kiváló és politikai propagandától men!S tankönyv átlapozására. Ezért mondtam Szombathelyen a második íyanyelvi Konferencián zárószavakként a következőket* Amikor az 1970-es első anyanyelvi konferenciára készülődtünk, még csak reményeink voltak és vágyaink. De voltak el“ kötelezettségeink is és volt hitünk. ^ A magyar nyeÍv és kultúra külföldi művelésének, megtartásának, ápolásának és fejlesztésének elkötelezettjei voltunk és hittünk abban, hogy ezt a munkánkat magyarországi szakemberekkel együtt dolgozva jobban tudjuk végezni. Most, a második anyanyelvi konferencia végeztével már elmondhatjuk* reményeink jórészt valóra váltak, közös munkánk jó gyümölcsöket hozott, hitünk beigazolódott. Az első konferencián kialakított terveink nagyrésze megvalósult, más részének megvalósulása folyamatban van. A második anyanyelvi konferencia kezdetekor azt mondottuk* most a módszera'lkotás, a külföldi magyar nyelv- és kultúra-gondozás jobb, szakszerűbb és hatékonyabb módozatai kimunkálásának a korszaka következik. A második konferencia e módszeralkotó folyamatnak az inditó műhelye volt. Műhely volt ez a találkozó, mert a hogyan és a hogy jobban kérdéseire kutatta a válaszokat. E második konferencia munkájának eredményei megelégedésre és sarkalló elégedetlenségre egyaránt adnak^okokat. Elégedettségre azért, mert komoly, felelősségteljes, szakmailag szinvonalas^és lelkes munkát végeztünk. Büszkék lehetünk 1970 óta elért eredményeinkre és e második konferencia munkájára, hiszen -- a történelemben először — vannak a külföldi magyar pedagógia számára kiválóan használható tankönyveink, gyermekeinket nyaralva tanitó programjaink, a tanitó- és tanárképzés céljairalétesült egyetemi ösztöndijaink, a magyar irodalommal és kultúrával a külföldi magyarságot látogató művészeink, eleven és^alkotó kommunikációink nyelvészek és irodalmárok, tanitók és tanárok, történészek és /lelkészek, tudósok és művészek közt. Elégedetlennek azért kell lennünk, mert^— mint azt e második konferencia okos és a jövőt tervező javaslatai is mutatják -- rengeteg még a munkánk, a bepótolnivalónk, a gondunk. Nincs elég magyar iskolánk külföldön és a meglévők szakmai színvonala és tanulólétszáma nem elég magas. A már elkészültek mellett még többféle tankönyvre, valamint tanítóképző tanfolyamokra van szüksége külföldi magyar tanításunknak. Az anyanyelvi konferencia^ munkájában még nem vesz részt elég tanitó Clevelandból és Kolozsvárról, Burg Kastlból és Kassáról, Torontóból és Újvidékről. A magyarországi irodalom külföldön és a külföldi magyar irodalom Magyarországon még nem tölti be az őt megillető szerepet. A munkabizottságok javaslatai és az azokból összeálló munkaterv jelenlegi konferenciánk legnagyobb eredménye. E munkaterv egyúttal felelősséget is jelent mindannyiunk számára, amely ezek után újabb, színvonalasabb, szakszerűbb, kiterjedtebb és hatékonyabb mindennapos munkára kötelez el minket a magyar nyelv és kultúra külföldi művelésében. 27
