Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 5. szám
viszonyban vagyok, mint a régi. nagyforgalmú amerikai és kanadai^magyar könyvkereskedések. Jól vagy akárhogy fizetett állásom sincs sem otthon, sem itt. Onnan kellett tehát venni a meginduláshoz szükséges munkát és tokét, ahonnan tudtam? magunktól és barátainktól. Ez utóbbiakkal sem volt egy ideig baj, hiszen mindenki, csak^annyit adott, amennyit könnyen tudott, s inkább szállással, vendéglátással és helyi rendezéssel segítették műsorainkat. A baj akkor következett be, mikor egy év alatt éppen hogy összejött néhány-ezer dollárral ném produkáltam mindjárt csodát. Elkezdték egymásközt és nekem is mondogatni? az a baj, hogy én nem ismerem az amerikai viszonyokat és módszereket. Hiába bizonygattam nekik, hogy Amerika nekünk nem Amerika. Kisebbségben, sót 20 millió km^ területre széthúzódott szórványban élünk, s csak kisebbségi módszerekkel - lélektól lélekig - tudunk mégmaradni a nehéz - komoly irodalmunkkal és műsorainkkal az emigráns-politika állandó ellenszelében. Már az első irodalmi esték megmutatták, hogy nem számíthatunk nagy és gyors sikerre. Ignácz Rózsára, a harmincegynehány éve népszerű írónőre, akinek a könyvei otthon ma is 60 - 80,000 példányban fogynak, itt alig 60 - 80 magyar volt kiváncsi egy-egy nagyobb magyar településen. A Jancsó - Béres estékre mégis belementem az akkor segítő barátaim ajánlatára a nagyobb propagandába, úgyhogy újság- és rádió-hirdetéseken kívül 3 - 5,000 meghívó-ismertetőt és plakátot osztottunk szét egy-egy nagyobb helyen, s az eredmény - a mieink között legnépszerűbb műfajban? ének, zene, vers - mégsem lett nagyobb 100 - 300 főnél, amit azóta jóval kisebb hirdetési költséggel és irodalmi műfajokban is megközelítünk. Ignácz Rózsa-estek voltak tehát az elsők 1971. tavaszán. Egy év múlva, a Jancsó Adrienne - Béres Ferenc és Kecskés András együttessel már majdnem az egész Amerikát bejártuk. 1973« tavaszán előbb Csoóri Sándor, Kosa Ferenc és Marosi Julia jött hazulról kisebb előadói körútra, később egy nagyobb erdélyi csoporttal (Sütő András, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Domokos Géza, Hajdú Győző és Ádám Erzsébet) mentünk végig a keleti magyar városokon. Résztvettetek ezeken az estéken, Írtak is többen mindegyikről, mellőzhetem tehát a részleteket. Most, három és félévi tapasztalat után is ezt mondom: aránylag alacsony költségű tájékoztató-meghívó és alkalmi hirdetéseken kívül nem szabad egy-egy előadókörut szervezésére költeni, mert elvérzünk a költségeken. A költségcsökkentésnél még nagyobb segitségvolt minden esetben az előadásokon rendezett könyvkiállitás és vásár. Ennek haszna nélkül már régen abba kellett volna hagynom az egészet. S egyébként is: nemcsak anyagilag van szükség a könyvkiállitásokra, hanem azért is, mert bármilyen irói és művészi találkozó hatását folyamatossá és tartóssá a hazavitt könyvek teszik. (Persze, a könyvkiállitással önmagában, az előadó-est forró hangulata nélkül nem sokra mennénk.) S ez mindjárt eldönti azta^kérdést is, hogy szabad-e, illik-e, ajánlatos-e könyveket az előadásokkal együtt hirdetni. Nemcsak szabad, illik és ajánlatos, hanem szükséges is. Minden ekörüli szerénykedés, illemkedés vagy taktikázás káros. Még ha kívánatos volna is, 'akkor sem tud senki "az írónak és művészeknek abszolút kényelmet biztosítani," még New Yorkban sem, nemhogy kint a területen. Akkor sem, ha nem utaztatja■együtt őket a könyvekkel, mint én^teszem. Józanul nem is igényli senkisem. Azzal is többen áltatják magukat, hogy hasonló szerepben őket majd megkíméli az emigráns diktatúra. Engem sem az ősz hajamért vagy az angol nyelv rejtelmeiben való járatlanságomért támadnak. 26
