Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
ITT-OTTnakt Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek egy verset. Amit szeretném, ha betennének az ITT-OTT szemlébe. _ Nagyon régen tartogatom, szeretném, ha napvilágot látna ... tisztelettel, Michael Nemeth, Phoenixville, Pa. A vers * AZ IGÁSLÓ Elnézem a szegény igáslovat, Amint a hámban busán bólogat. Reggeltől estig hajszolják előre, Ostorcsapástól vércsikos a bőre. Mikor este fáradtan hazatér A sok futásért egy kis zab a bér. Annak örvend, hogy egy nap alatt Mily sokat haladt. Sose tudja hová, csak megy előre — Szemén ellenző, nem látja a dőre, Hogy oda-vissza tesz meg utakat És voltaképpen csak körbe szalad. De ő csak megy, csak megy, mig egyszer összerogy, Az elnyúlt testéből az erő kifogy. Akkor sem tudja szegény soha, Hogy az ő sorsa miért oly mostoha. Ember! A te életed nagyon hasonló. Te sem vagy más csak egy szegény igásló. Célod felé törtetve mész előre, Alig gondolsz néha pihenőre. Te is tovább jutsz mindig, azt hiszed, Pedig a terhedet körbe viszed. Reggel viszed, estére meghozod, Mig el nem sorvad két munkás karod. A tarka szin- és ábrándképeket Ezen földön el nem érheted. Hiába törsz előre kinosan, Megállit a sir úgyis biztosan. Te sem tudod meg a titkot soha! Hogy az ember sorsa miért oly mostoha. Ne higyj a sorsnak, ember, sötét felhője van. Halál villámot villan benne minduntalan. Másnak épitesz házat, másé lesz a vagyon, Mit kapzsin megszereztél ha volt rá alkalom. Az élet utján bármily magasra is kerülsz, Bukásod naoja eljön, sehogysem menekülsz! Még boldog vagy, ha akkor tiédnak mondhatod Mit telhetetlen vágyód a jó sorstól kapott. Mert te sem vagy kivétel a nagy szabály alól, Mikor egy célt elértél, már másra szomjazol . . .. ^3
