Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 4. szám
nem irt világnézetük világos megfogalmazása az egyik legfontosabb feladatunk. A többit majd meglátjuk. — Halász István, Seaforth, Ausztrália. NYÍLT VALAS7, ÁBELNEK Csak néhány sort nyilt ‘.Leveledre (ITT-OTT 7*3» 3^“35) 9 aztán átadom a szót egy ujsághirnek, aminek örülök s biztos Te is örülni fogsz. 1. Az anyanyelvi konferencia "trójai faló"? Nemcsak Te: sokan aggódtak-aggódtunk ettől a lehetőségtől. Annál nagyobb öröm látni, tudni, tapasztalni, hogy^az anyanyelvi konferencia színvonalas szakmunkájának eddigi eredményei nemszolgáltattak, nem szolgáltatnak — s természetesen ezután is határozottan azok leszünk mindannyian, hogy továbbra se szolgáltassanak -- alapot az aggodalomra, bizalmatlanságra. Ezek a konkrét eredmények: a tankönyvek ('Tarka lepke. Magyar szavak világa. Hogy mond,iuk helyesen). a nyaraló nyelvtanfolyamok (Balaton-, Sárospataki,^ az ösztöndíjak,^ a folyóirat (Nyelvünk és Kultúránk) megtekinthetők, meglátogathatok, kézbe vehetők , ^elolvas hatoÍT7”ellenőriz he tők — vagyis: aki csak akar, az meggyőződhet szabadon, őszintén, nyiltan és egyértelműen szakmai szinvonalasságukról, a magyar kultúra Javát—lelkét nyújtó, gazdag tartalmukról, propaganda-mentességükről, a külföldi magyar adottságokra való kiváló alkalmazhatóságukról. Inszinuációknak, gyanusitgatásoknak, rágalmaknak mostmár helye nincs: bizonyitékok vannak — tessék meggyőződniS 2. Azt irom, hogy a külföldi magyar sajtó egy része nem tájékoztatja olvasóit szabad emberekhez méltón: arányosan és tárgyilagosan az anyanyelvi konferenciáról -- ezzel Te sem vitatkozol, mert sajnos ez tény —, de magam sem vagyok tárgyilagos, mert^ a) nem irok ismertetést a müncheni kiadású Virágoskert c. könyvről. ^Ez nem a tárgyilagosság hiánya, hanem a szószaporitás elkerülése^ részemről. Több ismertetés is megjelent már ugyanis erről a könyvről a külföldi magyar lapokban. Az egyik legjobb pl. "Mai gyermekeknek — tegnapi olvasmányok?" cimmel Zsigmond Endre tollából a müncheni Uj Látóhatár 1970 szeptember 15.**i számában olvasható. b) nem beszelek az anyanyelvi konferenciákon a Csehszlovákiában,^ a Szovjetunióban, a Romániában és a Jugoszláviában élő magyarokról. Ennek^pontosan az ellenkezője igazS Ez az információhiányon alapuló ^tévedésed könnyen helyrehozható, mert Írásban is megjelent az e_témáról szóló, nagyonis félreérthetetlen és határozott véleményem több helyen is. Hogy most csak ötöt említsek: Tamás Menyhért: "Nyelvmentó igyekezet — beszélgetés dr. Nagy Károllyal," Népszava. Budapest, 1970.^aug. 29., 10. old.; Győri György: "Munkálkodni a szórványmagyarság megtartásán, beszélgetés dr. Nagy Károllyal," Köznevelés, Budapest, 1973. szept. 7.j N.K.: "Tenni, tenni kell," Magyar Hírek. Budapest, 1973. szept. 29.j N.K.: "Cárószavak," Imre Samu szerk.: Nyelvünk, és Kultúránk, a II. Anyanyelvi Konferencia tanácskozásainak összefoglalása. Anyanyelvi Konferencia Védnökségé, Budapest, 1973, 115. old.; N.K., "Nyilt levél a Nemzetőrhöz, avagy: mítosz tehát a külföldi magyar sajtónak és olvasóinak szabadsaga?", ITT-OTT, 7*1, 26. . Abel, a tények makacs dolgok. Amig külföldön — és Magyarországon is sokan^ csak üres politikai propaganda szólamokat csépeltek, önelégült elitélő nyilatkozatok■tömegét gyártották és rágalmazó agymosás kampányt folytattak, addig egy egyre növekvő számú, lelkes külföldi es mívgyarors?,a^i. szakembercsoport terveket, programokat