Itt-Ott, 1974 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 4. szám

légitésre és ennyi az egész? Ezzel megtett ük-e szülői kötelességünk? Évszázadokon keresztül ezt csinálták a szülők és ez igy megy , tovább. Pedig sajnos ma már ez nem elég. Kell, hogy lépést tartsunk a tudomány fejlődésével és az idők és a körülmények változásával. Me szégyeljünk mi, magyarok Jonathan Livingston Seagull-ok lenni és kitűzni magunknak nagyobb életcélokat, melyeket gyermekeink is tudnak követni. Me hibáztassuk mindenért a sorsot. Tegyünk valamit; Minden embernek van szabad akarata, s mégis sokan elfelejtik ezt a nagy élethajszában. Me legyünk képmutatók, főleg saját gyermekeinkkel szemben ne. Be kell, hogy lássuk, hogy ahogy eddig ment minden a magyar szétszórtságban, az nem elegendői A legtöbb ember^ életében fontos szerepet játszik a vallás, úgy kifelé mint befelé. Sajnos, muszály belátnunk, hogy a világvallások egyike se szolgált magyar célokat, se a történelem folyamán, sem itt, a szétszórtságban. Elég-e nekünk magyaroknak, hogy unokáinkban taláncsak megmarad az örökölt vallás, de már magyar örökségünkről halvány fogalmuk se lesz a legtöbb esetben? Vajon az öntudatos magyar lelkivilág nem ér-e többet a világvallások gyenge misztikumánál?

Az amerikai ifjúságnak egyik fő problémája az, hogy nincs "identity"-je. Nem szomorú, hogy sok magyar fiatal is ebbe van belesodorva, mikor egy igazán gazdag kultúra áll mögötte, melyben más magyar fiatalokkal együtt megtalálhatná a "hovatartozását"? Miért nem segitünk ezeken a fiatalokon? Csupán rajtunk, szülőkön múlik.

Soha nem túl korai elkezdeni a magyar lelkivilág "beoltását" gyermekeinkbe. Meséljünk nekik magyar meséket, énekeljünk magyar énekeket, tanitsunk nekik magyar verseket, játékokat —egykimer.ithetetlen kultúra áll rendelkezésünkre. Később adjuk meg nekik az alkalmat arra, hogy magyar iskolába és cserkészetre járjanak, hogy más magyar gyerekekkel ismerkedhessenek és magyar barátokat is szerezhessenek (még ha egy kis fáradságot is igényel a közlekedés számunkra ; ) .

Minden magyarlakta városban kellene, hogy működ jön magyar óvoda, iskola, cserkészet és ifjúsági szövetség. Más nemzetiségek is meg tudják tenni, miért ne tudnánk hát mi is? Ezzel nem leszünk roszszabb állampolgárai befogadó országunknak, sőt inkább annak a_kultúráját is gazdagítjuk saját örökségünkkel. Ahogy a "hillbillyk," négerek, indiánok stb. befolyásolják az amerikai kultúra egyes részeit, nem tudnaamagyar is egyetemesen többet nyújtani a"goulash"nál? Viszont kell egy összefogó erő, ami minden magyart magában foglal vallási és társadalmi különbségek nélkül. Ezt csupán a magyar vallással érhetjük el. A rengeteg magyar szövetség -- a cserkészeten kivül — nagyon keveset tesz a magyar szétszórtság összetartásáért és még kevesebbet a magyar ifjúságért, mert mindegyik csak a magyarság egy kis rétegét tartalmazza, s a tagok kihaltával elveszítik értelmüket; nem lesz utánpótlás.

Elkeserítő, ho^y olyan sok szülő nem törődik. Miért? Számomra érthetetlen. Miért fektetnek sokan olyan nagy hangsúlyt az anyagiakra? Szomorú, ha csak a vagyon tud embereket boldoggá tenni, bár nem is hiszem, hogy az ilyenek közül valamelyik is igazán boldog. Hány kivándorolt, jómódú magyar halt már meg vajon azzal a tudattal, hogy unokái egy szót se tudnak magyarul, s élete végén jött rá arra, hogy bizony csakis az ő hibája volt? Miért^teremtsünk mi is magunknak jómódú, de keserű öregséget, amikor már túl késő lesz hibáinkat helyrehozni? Most kell, hogy ^gondoskodjunk jövőnk szellemi vagyonáról is, mert felettünk is elszáll az idő.

Talán a "magyar vallás" fogalma furcsa még sokaknak, de minden uj ötlettől először idegenkednek az emberek, A mi családunk részé-10